Why I love Budapest?

A tizenötből összesen hét évet éltem Budapesten kívül, vidéken. Gyerekként jó volt ott lenni, de most, hogy már értek dolgokat, nem akarok többé elköltözni egy kisebb városba. A mai fiatalság jelentős része szeretne elköltözni Magyarországról, én is szeretnék világot látni, de az biztos, hogy bármi is történjen örökké ez marad majd a hazám.

By: @halliegraealtman #THISISBUDAPEST #budapest #downtown #city #streetview #downtownarea #street #panorama #pano #st #architecture #building #sky #skyporn #minimal #instadaily #hungary #building #buildings #urban #design #art #arts #archilovers #archidaily #architecturelovers #lookingup #style #composition #geometry

Budapest Instagram (@thisisbudapest) által megosztott bejegyzés, 2017. Márc 7., 06:39 PST

Egyszerűen csak szeretek Budapest utcáin sétálgatni.
Szeretem hallgatni, ahogy a sok idegesítő ember az idegesítő problémáiról mesél egymásnak.
Szeretem hallgatni, ahogy a madarak csicseregnek.
Szeretem a Margit-szigetet.
Szeretem látni a sok futó embert.
Szeretek a villamosról kibámulni.
Szeretek a koszos, zsúfolt metróval utazni.
Szeretem minden reggel elvenni a Lokál, elolvasni a horoszkópom és utána egész nap azon nyavalyogni.
Szeretem a virágboltok körülötti illatot.
Szeretem amikor az utcán rámmosolyognak.
Szeretem a Mekik semmivel össze nem téveszthetó illatát.
Szeretem a sok külföldit.
Szeretem a Vörösmarty teret és környékét.
Szeretem a kajás bódék illatát is.
Szeretem a sok plázát.
Szeretem a reggeli tízperces utamat az iskolában.
Szeretem, hogy ennyi embert ismerek.
Szeretem a különböző kultúrák összefonódását látni.
Szeretem a múzeumokat.
Szeretem a galériákat.
Szeretem a Parlamentet.
Szeretem a Dunát.
Szeretek a Gellért-hegyre felmenni.
Szeretem, hogy mindig látok új, szép embereket.
Szeretem, hogy mindenki ennyire más.
Szeretem a finom pékségeket.
Szeretem a szép, régi épületeket.
Szeretem a szép, új épületeket.
Szeretek nem végigrohanni az utcákon.
Szeretek fülhallgatóval a fülemben andalogni az utcákon.
Szeretek új helyeket felfedezni.
Szeretem a könyvtárakat.
Szeretek a rég megtalált helyekre elmenni.
Szeretek órákon keresztül tömegközlekedéssel utazni.
Szeretem, hogy mindig tartogat számomra meglepetéseket ez a város.


Szeretek, itthon lenni.

LaSt piC🌅 (maybe i often go to the margaret island) best morzsi @dabb_baby_ thanx 4 the pic 💞 #margaretisland #budapest #hungary #hungariangirl #girl #bridge #duna #river #view #photography #photoofday #redhair #longhair #photo #mik #vscocam #weekend #chill #yesterday

@annnacska_ által megosztott bejegyzés, 2017. Ápr 2., 04:53 PDT

Relationships | from my point view

Sziasztok!

A mai bejegyzésben egy kicsit a kapcsolatokról fogok írni, az én szemszögemből. Ugyanis az utóbbi időben (ami nagyjából a nyár kezdetétől van számítva) rengeteg pozitív megjegyzést kapok a külsőmmel és a személyiségemmel kapcsolatosan, amihez nem voltam hozzászokva, így nehéz volt ezeket kezelni. Na meg azokat is, hogy a srácok egyre inkább közelednek felém. Egy darabig azt gondoltam, hogy én nem lehetek velük bunkó, mert nekem nem tetszik és, emiatt lepattintom őket; azonban mára kissé megváltozott a véleményem. Na de, hogy hogyan is jutottunk el ide a magabiztosabb és határozottabb Annához?

Semmilyen rosszindulat nincsen bennem, egyszerűen csak azért szeretném megosztani a történetemet, hogy kiírhassam magamból, ha pedig valakinek még tudok is ezzel segíteni az már csak hab a tortán.

Happy | IDY

Sziasztok!

Eléggé kimaradoztam mostanság, de ne aggódjatok hamarosan érkezik egy-két poszt ennek az okáról, illetve a életemről is, amint lesz egy kis energiám újra visszalendülni a hétköznapokba. Mármint a blogos hétköznapokba. De ne féljetek, nem felejtettem el ezt a #csudijó helyet, sőt, most történt valami, ami csak még boldoggabbá tesz, de erről majd máskor.

Szóval a 4. I Dare You bejegyzés témája, amit Sasa talált ki:

• Válasszatok egy dalt, aminek a szövegéhez/hangulatához/ klipjéhez kapcsolódva találtok ki valami programot

Nyárzáró '16

És ez is elérkezett.

Amikor a ballagásom után félig nevetve, félig sírva huppantam le az ágyamra azt akartam, hogy csak egy kicsit egyedül legyek, semmivel sem törődve, kötelezettségektől mentesen. Szabadságot akartam.

Most pedig, amikor éppen próbálom összeszedni a gondolataimat erről a nyaramról megállás nélkül ugranak be az emlékképek, amelyekre örökre emlékezni fogok.

Sok mindent tanultam és tapasztaltam ezalatt a 2 és fél hónap alatt és büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket megtettem. Semmin sem változtatnék, mindent ugyanúgy csinálnék újra, ahogy történt. Ez volt azt hiszem, életem első igazi nyara. Olyan dolgok történtek velem, amiket el sem tudtam volna képzelni.
Habár egy eseménytelen, egész-nap-alvós nyarat álmodtam meg magamnak azon a bizonyos ballagás utáni estén, valahogy teljesen máshogy sült el, de örülök neki.
Szóval most következzen egy részletes és eléggé személyes nyárzáró bejegyzés, képekkel és minden egyébbel.

Kezdődött ugyebár a ballagásommal. Ez az a dátum, ami örökre meg fog maradni bennem. És nem csak azért, mert körülbelül szeptember óta számoltunk vissza az egyik barátnőmmel; és mert úgy tekintettünk a június 16-ára, mint egy szent dátumra. Nem.
Hanem azért, mert ezzel az időponttal egy olyan korszakot zártam le, amire (bármi is történt) összességében büszke vagyok.
És gyerekek, kijártam az általánost. Már megvan a 8 általánosom. Hát mi ez, ha nem királyság? :D
Ez volt az első, amit fel kellett dolgoznom. Hogy én már soha nem megyek oda vissza. Ami alapjáraton nem is lett volna nehéz (tekintve, hogy 4 általános iskolába jártam a nyolc év alatt), de akkor olyan szintén féltem a gimitől, hogy inkább visszasírtam volna azt az osztályt, meg tanárokat. #nocomment

Carpe Diem | Élj a mának!

Sziasztok!

Ma egy ilyen ösztönző, motiváló bejegyzéssel készültem nektek, mert történt velem valami a napokban, ami rávezetett arra, hogyan is kell élni. Mégpedig a Carpe Diem jelszóval.

Mindig is többször átgondoltam a dolgokat, előre megfogalmaztam a kérdéseimet; nem nagyon volt olyan helyzet, amiben abszolút spontán vettem volna részt. Pedig, ha csak belegondolok, hogy az utóbbi pár hónapban mennyi mindenből maradtam ki emiatt, csak fogom a fejem.

Ha követtek Facebookon akkor tudhattatok róla, hogy nyaralni voltam a Balatonon. Kempingeztünk Gyenesdiáson, ami egyébként nagyon menő volt. Lakókocsiban aludtunk, na de mindegy. Szóval a kemping területén elég sok külföldi, legfőképpen német tartózkodott. Természetesen korombeliek.

Meddig kell elviselni?

Sziasztok!

Azt hiszem, hogy sokunkban felmerülhetett már ez a kérdés, bármivel kapcsolatosan. Meddig kell még elviselni a matektanárt? Meddig kell még elviselni még a távolságot? Meddig kell még elviselnem, hogy megaláz; hogy megbánt? Ezekre a kérdésekre nem is biztos, hogy mindig kapunk (jó) választ. A legfontosabb, hogy önmagunkban el tudjuk dönteni, vagy csak meg tudjuk saccolni a választ. Hiszen helyzettől, személytől változhatnak a megfelelő válaszok. Az a baj, hogy ezt senki más nem tudhatja, érezheti jobban, mint mi.

Többször is feltettem már ezt a kérdést az életemben, de nem mindig kaptam pontos, pozitív választ. Ilyen helyzetekben nem tudok tisztán, reálisan gondolkozni. Ami másoknak már a világ végét jelentette akkor, én úgy voltam vele, hogy át kell vészelnem, mert nem lehetek gyenge. Igen akkor azt gondoltam. Mára már megváltoztattam az álláspontomat. De hogy mi is az, ami akkor volt?

How To Önbizalom..?

Sziasztok!

Nem szeretném előadni, hogy jaj azért nem voltak bejegyzések, mert nem volt időm, mert nem volt inspirációm. Ezek egyrészt igazak, de nem szeretnék kifogásokkal előállni. Valljuk be nem volt kedvem írni. Ennyi. Ilyen egyszerű. Mostanában lehet kicsit más irányba mentem el a blogolással kapcsolatosan, mint ahogy az elején elkezdtem. Még akkor anno, 2012-ben. (Egy másik blogot írtam akkor, félreértés ne essen), szóval túlságosan azt akartam, hogy profi legyen és arról írjak, amiről 100%-ig tudom, hogy másokat is érdekel.

7 dolog, amit utálok az emberekben

Sziasztok!

Ma olyan 7 rettentő idegesítő dolgot hoztam nektek, amivel biztosan ti is találkoztatok már! Kommentbe írjátok le a ti top 7-es listátokat is! Köszi.

Jelenlegi Kedvenc Zenéim#1

Sziasztok!

Azért nem volt mostanában bejegyzés, mert vidéken voltam és nem volt időm írni, de újra itt vagyok. #juhú

5 kaja, amit IMÁDOK

Sziasztok!
Mint már tudhatjátok egyszerűen imádok enni és nem is csak magát a zabálást szeretem, hanem az ízek ízlelgetését és lassan enni egy kaját, kiélvezni minden részét. Igen ezt szeretem az evésben. Persze erre nem mindig van időm meg hangulatom, de nagyon jó csak leülni és enni, odafigyelve rá.

A vörös hajról- ahogy én megélem

Sziasztok!

Tudom, hogy elég sokszor írok a vörös hajról, de higgyétek el, hogy konkrétan most fogom fel, hogy micsoda istencsapás/áldás ez a szín nekem. Szóval ez most egy személyes poszt lesz, amiben leírom az én tapasztalataimat, élményeimet.

Talkin' | Felvételi#1

Sziasztok!

Már említettem egy párszor, hogy nyolcadikos vagyok és ugye ez együtt jár azzal, hogy voltam írásbelizni, szóbelizni is. 

Most a gondolataimat szeretném veletek megosztani a továbbtanulással kapcsolatban, mivel eléggé benne vagyok a témában- tekintve, hogy idén felvételizek. :D Szóval ilyen alap dolgokat most nem szeretnék leírni, de majd készülök egy ilyen jellegű bejegyzéssel is.

Tehát először is.

Az írásbeli, mondjuk azt, hogy hűhaderosszlett. Jó igazából az országos átlagon felül vagyok egy kevéskével, de akkor is. A matek 19, a magyar 40 pontos lett, ergo összesen 59 pontocskamontocskát értem el, ami a tervezett alatt foglalt helyet, sokkal. Az írásbeliről még annyit, hogy szerintem borzasztóan nehéz volt, de mindegy túléltem és mindenhová behívtak ezzel a kaksi számmal szóbelizni, szóval:

DÍJAT KAPTAM!

Hát sziasztok!

Igen jól látjátok a címben én tényleg díjat kaptam. Alig hiszem el!

Kamasz Lány ajándékozott meg az Év felfedezettje díjjal, akinek ezúton is szeretném nagyon megköszönni:)

7 dolog, amit vörös hajúként hallgatok

Sziasztok!
Ma összeszedtem nektek 5 olyan mondatot, amit sokszor hallok a vörös hajammal kapcsolatban.

Blablabla || Felvételi, Félév stb.

Sziasztok Drágáim!

Bocsánat, hogy nem volt mostanában bejegyzés, deeeee

Hú.

Szóval.

Khm.

Fáradt vagyok.

Eléggé.

Kezdjük az elején.

Tehát. Ugye január 16-án történt. Nem. Igazából előtte. Jóval előtte.

Szóval január 16-án volt az írásbeli felvételi. Aki sorstársam, vagy már átélte, az tudja, hogy milyen ez. Szóval beszéljünk inkább arról, hogy hogy is történt.

Karácsonyi blablabla

Szép Csütörtököt Drága Olvasóim!

Vagy Karácsonyt, vagy Hanukát:) A lényeg, hogy szép legyen ez a napotok, mint a többi:)

Ma nem terveztem egy ilyen nagyon magas színvonalú bejegyzést, úgyhogy szerintem össze-vissza fogok beszélni- bár ez nem újdonság.