Egyszerűen csak szeretek Budapest utcáin sétálgatni.
Szeretem hallgatni, ahogy a sok idegesítő ember az idegesítő problémáiról mesél egymásnak.
Szeretem hallgatni, ahogy a madarak csicseregnek.
Szeretem a Margit-szigetet.
Szeretem látni a sok futó embert.
Szeretek a villamosról kibámulni.
Szeretek a koszos, zsúfolt metróval utazni.
Szeretem minden reggel elvenni a Lokál, elolvasni a horoszkópom és utána egész nap azon nyavalyogni.
Szeretem a virágboltok körülötti illatot.
Szeretem amikor az utcán rámmosolyognak.
Szeretem a Mekik semmivel össze nem téveszthetó illatát.
Szeretem a sok külföldit.
Szeretem a Vörösmarty teret és környékét.
Szeretem a kajás bódék illatát is.
Szeretem a sok plázát.
Szeretem a reggeli tízperces utamat az iskolában.
Szeretem, hogy ennyi embert ismerek.
Szeretem a különböző kultúrák összefonódását látni.
Szeretem a múzeumokat.
Szeretem a galériákat.
Szeretem a Parlamentet.
Szeretem a Dunát.
Szeretek a Gellért-hegyre felmenni.
Szeretem, hogy mindig látok új, szép embereket.
Szeretem, hogy mindenki ennyire más.
Szeretem a finom pékségeket.
Szeretem a szép, régi épületeket.
Szeretem a szép, új épületeket.
Szeretek nem végigrohanni az utcákon.
Szeretek fülhallgatóval a fülemben andalogni az utcákon.
Szeretek új helyeket felfedezni.
Szeretem a könyvtárakat.
Szeretek a rég megtalált helyekre elmenni.
Szeretek órákon keresztül tömegközlekedéssel utazni.
Szeretem, hogy mindig tartogat számomra meglepetéseket ez a város.
Szeretek, itthon lenni.