/Megjegyzés: eléggé a bő lére eresztettem ezt a posztot, szóval csak popcornnal vagy egyéb nasival ajánlom az olvasását/
Az előző hosszú hétvégére vonatkozóan már napokkal előtte megvoltak a kis terveim (amiket matekóra közben jegyzetelgettem le a leckefüzetembe) arról, hogy hogyan is fogom átalakítani az én kis cuki szobámat, amiben pontosan november elején költöztem be. Ééés meguntam. Na mármost. Mindig is szerettem a változást és valahogy úgy éreztem, hogy bepunnyadtam. Már nem izgalommal néztem be az ajtómon, hanem azzal a gondolattal, hogy dik, mikor mehetek már el innen mikor változik már meg. Persze oda én is eljutottam, hogy valószínűleg soha a büdös életbe nem fog magától makeoverolódni (új Kazinczy), így kezembe vettem az irányítás, vagy a gyeplőt; tök mindegy és gondosan megterveztem az átalakítást. De, hogy mi is volt a terv?