A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 21., péntek

Relationships | from my point view

Sziasztok!
A mai bejegyzésben egy kicsit a kapcsolatokról fogok írni, az én szemszögemből. Ugyanis az utóbbi időben (ami nagyjából a nyár kezdetétől van számítva) rengeteg pozitív megjegyzést kapok a külsőmmel és a személyiségemmel kapcsolatosan, amihez nem voltam hozzászokva, így nehéz volt ezeket kezelni. Na meg azokat is, hogy a srácok egyre inkább közelednek felém. Egy darabig azt gondoltam, hogy én nem lehetek velük bunkó, mert nekem nem tetszik és, emiatt lepattintom őket; azonban mára kissé megváltozott a véleményem. Na de, hogy hogyan is jutottunk el ide a magabiztosabb és határozottabb Annához?

Semmilyen rosszindulat nincsen bennem, egyszerűen csak azért szeretném megosztani a történetemet, hogy kiírhassam magamból, ha pedig valakinek még tudok is ezzel segíteni az már csak hab a tortán.

2016. október 7., péntek

Büszke vagyok a blogomra

Sziasztok!
Nem is olyan régen, 2015. szeptember 27-én egy mániákus lány kitalálta ezt a blogot. Semmilyen előzetes hatás nélkül. Egyszerűen csak hiányzott neki az írás és szeretett volna találni magának egy menedéket ahová elbújhatott a világ elől. Eleinte rejtegette magát, de ahogy telt múlt az idő, megismert embereket és kezdte jobban elfogadni magát megmutatta, hogy ki is ő valójában. Megnyílt ezen a blogon keresztül és olyan dolgokat osztott meg, amik sokáig belülről emésztették fel őt. Talált barátokat itt, akik fogják a kezét és vele együtt nevetnek. Megtalálta önmagát, amit még nehezen tud elmondani, de tudja, hogy milyen is valójában és azt is megtanulta, hogy önmagát kell adnia, így talán még többen is szeretik meg, mint ha egy maszk mögé rejtőzne. És most, hogy egy olyan szakaszhoz érkezett, ahol választania kellett, tudja, hogy jól választott. Mert hiába volt nehéz az idevezető út, még nem ért véget és bármi is történt eddig és még fog is. Ő most boldog.

2016. szeptember 30., péntek

Happy | IDY

Sziasztok!
Eléggé kimaradoztam mostanság, de ne aggódjatok hamarosan érkezik egy-két poszt ennek az okáról, illetve a életemről is, amint lesz egy kis energiám újra visszalendülni a hétköznapokba. Mármint a blogos hétköznapokba. De ne féljetek, nem felejtettem el ezt a #csudijó helyet, sőt, most történt valami, ami csak még boldoggabbá tesz, de erről majd máskor.
Szóval a 4. I Dare You bejegyzés témája, amit Sasa talált ki:
  • Válasszatok egy dalt, aminek a szövegéhez/hangulatához/ klipjéhez kapcsolódva találtok ki valami programot

2016. augusztus 31., szerda

Nyárzáró '16

És ez is elérkezett.
Amikor a ballagásom után félig nevetve, félig sírva huppantam le az ágyamra azt akartam, hogy csak egy kicsit egyedül legyek, semmivel sem törődve, kötelezettségektől mentesen. Szabadságot akartam.
Most pedig, amikor éppen próbálom összeszedni a gondolataimat erről a nyaramról megállás nélkül ugranak be az emlékképek, amelyekre örökre emlékezni fogok.
Sok mindent tanultam és tapasztaltam ezalatt a 2 és fél hónap alatt és büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket megtettem. Semmin sem változtatnék, mindent ugyanúgy csinálnék újra, ahogy történt. Ez volt azt hiszem, életem első igazi nyara. Olyan dolgok történtek velem, amiket el sem tudtam volna képzelni.
Habár egy eseménytelen, egész-nap-alvós nyarat álmodtam meg magamnak azon a bizonyos ballagás utáni estén, valahogy teljesen máshogy sült el, de örülök neki.
Szóval most következzen egy részletes és eléggé személyes nyárzáró bejegyzés, képekkel és minden egyébbel.


Kezdődött ugyebár a ballagásommal. Ez az a dátum, ami örökre meg fog maradni bennem. És nem csak azért, mert körülbelül szeptember óta számoltunk vissza az egyik barátnőmmel; és mert úgy tekintettünk a június 16-ára, mint egy szent dátumra. Nem.
Hanem azért, mert ezzel az időponttal egy olyan korszakot zártam le, amire (bármi is történt) összességében büszke vagyok.
És gyerekek, kijártam az általánost. Már megvan a 8 általánosom. Hát mi ez, ha nem királyság? :D
Ez volt az első, amit fel kellett dolgoznom. Hogy én már soha nem megyek oda vissza. Ami alapjáraton nem is lett volna nehéz (tekintve, hogy 4 általános iskolába jártam a nyolc év alatt), de akkor olyan szintén féltem a gimitől, hogy inkább visszasírtam volna azt az osztályt, meg tanárokat. #nocomment