2016. december 31., szombat

Goodbye 2016, Hello 2017

Eltelt egy év. Nem mondanám, hogy olyan kifejezetten rövid lett volna, de hosszú sem. Olyan közepes, néha már túl kevés időm volt, néha pedig csak szenvedtem az unalomtól. A nyárösszegzős bejegyzés mintájára, 2016-tól most elbúcsúzom és így kicsit betekintést nyerhettek az életembe.
Szóval elindítottam a Spotify 2016-os lejátszási listámat és kezdődjön a visszaemlékezés.

@annacska1219 által közzétett fénykép,

Az évem egy hatalmas gyomorgörccsel kezdődött, mint talán minden 8.-os felvételizőnek. Január 16-a volt az a nap, amitől a legjobb rettegett az egy évvel ezelőtti Anna, megjegyzem jogosan, mivel mindenhonnan csak azt kapta, hogyha ezt elrontja akkor az életét is. Ez persze, mint később rájöttem egyáltalán nem igaz. Sőt, az egyik legnagyobb hülyeség ezzel megfélemlíteni azt a szegény gyereket, de ez már egy másik oldalra tartozik.
Eközben a szobám kezdett felvenni valami vállalható, lakható külsőt. 2015. novemberében költöztünk és a vásárlás meg berendezés kicsit csúszott, de a mai formája annyira más, mint amikor megláttam több, mint egy évvel ezelőtt. Büszke vagyok rá, mert az én részemmé vált.
Aztán jött egy farsang februárban, ahol egy gyönyörűséges ruhában keringőzhettem. Nagyon nagy pillanat volt és igazán gyönyörűnek éreztem magam.
@annacska1219 által közzétett fénykép,

 Ezután jött a március és a tavaszi szünet, ahol egy olyan dolog történt, amit az életemben soha de soha nem fogok elfelejteni. De tényleg. Azt hiszem, hogy ez minden lánynak az életében meghatározó és akkor ott azt éreztem, hogy én vagyok a legkülönlegesebb lány a világon. Igen, ehhez köze van egy bizonyos fiúnak, akiről már olvashattatok 2016-ban, nem éppen vidám írásokat, de semmi nem tarthat örökké és azért a percért nekem megérte ez az egy év.
Az április a várakozás és a barátságok időszaka volt. Várakozás a felvételi eredménye miatt és a barátok, akik tartották bennem a lelket. Voltam versmondó verseny zsűrije, megjelent a Nélküled, Leiner Laura könyve és ott voltam a dedikáláson. Rengeteg külső impulzus ért, aminek hatására előkészült az új Anna, aki később ki is tört. :)

Májusban már abszolút nem számított semmit ez az egész iskola dolog. Az utolsó hetek nagyon szépek voltak, tényleg olyan emlékeket hoztunk össze, amiket nem fogok egyhamar elfelejteni. A sírások, kiakadások, örömködések mindennaposak voltak. Jó érzés volt a legnagyobbnak lenni az általánosban, azt hiszem ezt ekkor érezhettük át először igazán. Kötelességek nélkül, hiszen ekkor már nem tanultunk, legalábbis a 8.b nem. lol
A nyaramat ide kattintva elolvashatjátok, képekkel mindennel együtt. Azt hiszem, ha már itt tartotok, akkor mindenképpen érdemes, hiszen sok jó dolog történt velem.
A nyáron megtaláltam önmagam, vagy legalábbis az egyik önmagam nyugi nem vagyok skizofrén, de azért azóta ez változott.
A szeptembert egy mom jeans-szel indítottam rögtön első nap az új iskolában, a gimiben, ami visszagondolva is egy nagyon jó döntés volt. Aztán a szeptember több szempontból is izgalmas volt. Néha már annyira ki voltam borulva, hogy iskolába sem akartam menni, néha azonban még több időt töltöttem volna bent a barátokkal. 



Az október elég melós volt. Sokat kellett volna tanulnom és egyszerre túl sok helyen szerettem volna bizonyítani, ami hülyeség, persze, de meg kellett tapasztalnom a saját bőrömön.
Októberben el kellett búcsúznom egy-két embertől, aki fontos volt nekem valaha. Nem is bánom már, elfogadtam magamban, hogy a barátságok sem tartanak mindig olyan sokáig. És hogy, ami nem megy, azt nem kell erőltetni.



November nagyon mozgalmas volt. Először is még egy embert vesztettem el, aki elég fontos szerepet töltött be az életemben, de el kellett engednünk őt, a családommal. Akikkel azt hiszem, hogy ez volt az a pont, amikor kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. November az összetartozásunk hónapja is volt és azé is, hogy ki kellett állnunk magunkért.
November ebből kifolyólag is a barátságok ideje is volt. Az, hogy megnyíltam jó pár ember előtt, egy olyan jó érzés volt, amit nem fogok elfelejteni soha. Rájöttem, hogy egy erdei kirándulás rengeteg minden megtörténhet és, hogy az embereket így ismerhetem meg jobban. Itt egyébként már nem is volt szabad hétvégém, mert mindig volt valami program.


@annacska1219 által közzétett fénykép,

 December, a szülihónapom megint eseménydúsabbra sikeredett.
Részt vehettem egy X-faktoros próbán, ahol *dobpergés* Gorbunov Dmitrij-jel is találkozhattam személyesen, ami egy hatalmas élmény volt.
Végre eljutottam Bécsbe, ahová kiskorom óta szerettem volna menni és találkoztam a One Direction.nal és Justin Bieber-rel, sőt még Leo-val is.


 Kiderült, hogy szerepelni fogok egy sorozatban. Egy Bartók pályázat keretén belül emberek előtt színészkedhettem és interjúkat adhattam, rádiókban és a TV-ben is, az M5-ön.
15 éves lettem. Hivatalosan is.
A barátaim, akik eljöttek a bulimra mindent megtettek értem, amiért hálás vagyok. És anyukámnak is, hogy kibírt 25 tinit egy panellakásban.
Voltam az SzJG talin is Rékuval, az én internetes legjobb bartánőmmel, akinek szintén nagyon hálás vagyok mindenért.

A karácsonyunk furcsa volt, de őszinte és örülök, hogy ezekkel az emberekkel tölthettem el a téli szünetemet.

2016 volt az eddigi legjobb, legeseménydúsabb évem és most vége. Egyik szemem sír, mert vége és annyi minden történt, amit még nem tudtam feldolgozni; a másik szemem nevet, mert ez csak a kezdet volt és a folytatása következik pontosan holnap.

Tömérdek dolgot megtanultam a 356 nap alatt, rengeteg emberrel megismerkedtem, új barátságok kötődtek és önmagamra találtam.

Köszönettel tartozom Rékunak, hogy nekem adta anno azt a díjat és elkezdődött a mi kis barátságunk.
Köszönettel tartozom a FEGYIÖK-nek, a régieknek leginkább, de az újaknak is és remélem viszik tovább a kis team-t, mert lehet, hogy ezt a témát is most jegelnem kéne egy darabig, pláne Piroska nélkül.
Köszönettel tartozom a vidéki volt osztálytársaimnak, hogy még mindig ilyen kedvesek velem és, hogy érdeklődnek irántam.
Köszönettel tartozom a mamámnak, hogy teret adott a kis románcunknak B-vel, még ha az nem is úgy sikerült, ahogy.
Köszönettel tartozom a másik mamámnak, hogy megmutatta, hogy van, amiért nem éri meg szenvedni.
Köszönettel tartozom a vidéki "barátainknak", hogy megmutatták Gyenesdiást és ezzel A NÉMETET is, aki még azóta sem jelölt vissza.
Köszönettel tartozom az Erzsébet-táborosoknak, hogy ezt az élményt is átélhettem és, hogy van egy menő pulcsim :D
Köszönettel tartozom a volt osztálytársaimnak, hogy ilyen jó fejek voltak.
Köszönettel tartozom a régi barátaimnak, hogy adtak ennyit az életembe.
Köszönettel tartozom az LKG igazgatójának, hogy felvettek:D
Köszönettel tartozom az új osztályfőnökeimnek, hogy ennyi lehetőséget adtak már most.
Köszönettel tartozom az osztálytársaimnak és barátaimnak, hogy velem vannak és remélem, hogy még jó sokáig boldogíthatjuk egymást.
Köszönettel tartozom B-nek, hogy megmutatta milyen szeretni és elveszteni valakit.
Köszönettel tartozom annak a személynek, akit a világon mindenkinél jobban utálok, hogy megmutatta milyen nem akarok lenni soha.
Köszönettel tartozom nektek is drága olvasók, hogy olvastatok még akkor is amikor heteken át semmi aktivitást nem mutattam.
Köszönettel tartozom az öcséimnek, hogy néha megmutatták, hogy milyen jófejek is tudnak lenni.
Köszönettel tartozom az én legnagyobb rajongómnak, a legnagyobb támogatómnak, a legjobb szakácsnak, a legjobb nőnek, a legokosabb embernek, a legkirályabb muternak és a legeslegjobb anyának, hogy mindvégig mellettem állt, jóban-rosszban, mindenben segített és, hogy megmutatta, hogy milyen is lehetek, hogy mindenből a legjobbat kell kihoznom, hogy a sok rossz dolog ellenére, ő milyen erős tud maradni.
2016 rengeteget adott és vett is el tőlem, de azt hiszem, hogy kellett ez és egy boldog ember fog most átlépni 2017-be.
A jövőre nézve pedig az a tervem, hogy boldog leszek és, hogy minden embert a környezetemben boldoggá szeretnék tenni és Carpe Diem.
Szeretnék jobb ember lenni és 2017 egy lehetőség erre.
Köszönöm mindenkinek!
Legyen nagyon szép évetek, szebb mint az eddigiek!
Legyetek boldogok, hiszen ez a legfontosabb!
BÚÉK

2016. december 26., hétfő

Christmas time

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!
A mi karácsonyunk több szempontból is más volt, mint eddig. Ez volt az első karácsonyunk apa nélkül. Nem akartam csak így belevágni a közepébe, de tulajdonképpen miért is ne? Ilyen volt az elmúlt időszakom is. Nagyvonalakban annyi, hogy apa elhagyott minket. Hivatalosan novemberben, de valójában inkább nyár elején. Azóta megszűntünk létezni számára, letiltott minden közösségi oldalról; anyu megváltoztatta a számát és mi is megpróbáltuk mindenhonnan kitörölni őt. Még mindig nehéz erről írnom és nem is szeretnék most belemenni a részletekbe, ezt majd akkor, ha magamban is valamilyen szinten le tudtam zárni.


Amióta élek a hagyomány az volt, hogy apa vette az igazi fenyőt és együtt díszítettük fel. Idén azonban vásároltunk egy műfenyőt. Ami számomra nem csak azt jelenti, hogy nem kell takarítani utána. Ez valahol egy jelzés apának. Hogy megvagyunk nélküle.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem gondoltam rá minden nap, minden órában, ezért ezt nem is mondom. Csak azt szeretném, ha tudná, hogy mekkorát csalódtam benne. Azt mondta nekem valaki, hogy soha ne mondjam azt, hogy soha. Mégis ez egy olyan seb, ami már soha nem fog begyógyulni. Soha nem fogom őt szeretni, sőt soha nem fogok iránta mást érezni csak gyűlöletet, meg talán szánalmat. De leginkább gyűlöletet. És csak egy dolgot tudok neki megköszönni, hogy megmutatta, hogy milyen nem akarok soha lenni.

2016. december 16., péntek

December 16., péntek

Milyen érzés, amikor a szülinapi bulid előtt 20 emberre várva ülsz és bambulsz? Durva. Az biztos. A fények már világítanak, a One Direction már szól, a kaja előkészítve, a torta kint, az innivaló az asztalon. Én pedig elmerengtem a tavalyi bulimon, meg hogy mennyi minden változott... és maradt.
Az érzés egyszerre feszít a mellkasomban, a könnyek gyűlnek a szememben, másrészt a mérhetetlen boldogság és izgalom a barátaimra várva. Szétnézek a lakásban és már semmi sem olyan, mint tavaly ekkor volt. Minden megváltozott.
Hogy mit is várok ettől az estétől? Semmi extrát csak, hogy boldog lehessek a barátaimmal. A barátaimmal. Még ízlelgetem ezt a szót. Most először érzem azt életemben, hogy teljesen tartozom valahová. Hogy nem csak belecsöppentem, hanem én alakítottam. Benne vagyok. A részesévé váltam. Az idő telik, lassan meg kéne csinálnom a sminkem, át kéne öltöznöm, de magával ragadott ez az érzés. Ez az egész, aminek már most olyan sokat köszönhetek.
Az elmúlt időszakban rengeteget változtam. Már fogalmam sincs, hogy merre találom az augusztusi Annát. Talán nem is baj.
Talán ennek így kellett történnie.
Hogy rájöjjek, hogy mégis kik és mennyire számítanak.
Meg kellett tapasztalnom.
És boldog vagyok.
Igazán boldog.
Szóval jöhetnek a barátaim és csapathatjuk a bulit.
Mert tizenöt éves leszek.