Nyárzáró '16

És ez is elérkezett.

Amikor a ballagásom után félig nevetve, félig sírva huppantam le az ágyamra azt akartam, hogy csak egy kicsit egyedül legyek, semmivel sem törődve, kötelezettségektől mentesen. Szabadságot akartam.

Most pedig, amikor éppen próbálom összeszedni a gondolataimat erről a nyaramról megállás nélkül ugranak be az emlékképek, amelyekre örökre emlékezni fogok.

Sok mindent tanultam és tapasztaltam ezalatt a 2 és fél hónap alatt és büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket megtettem. Semmin sem változtatnék, mindent ugyanúgy csinálnék újra, ahogy történt. Ez volt azt hiszem, életem első igazi nyara. Olyan dolgok történtek velem, amiket el sem tudtam volna képzelni.
Habár egy eseménytelen, egész-nap-alvós nyarat álmodtam meg magamnak azon a bizonyos ballagás utáni estén, valahogy teljesen máshogy sült el, de örülök neki.
Szóval most következzen egy részletes és eléggé személyes nyárzáró bejegyzés, képekkel és minden egyébbel.

Kezdődött ugyebár a ballagásommal. Ez az a dátum, ami örökre meg fog maradni bennem. És nem csak azért, mert körülbelül szeptember óta számoltunk vissza az egyik barátnőmmel; és mert úgy tekintettünk a június 16-ára, mint egy szent dátumra. Nem.
Hanem azért, mert ezzel az időponttal egy olyan korszakot zártam le, amire (bármi is történt) összességében büszke vagyok.
És gyerekek, kijártam az általánost. Már megvan a 8 általánosom. Hát mi ez, ha nem királyság? :D
Ez volt az első, amit fel kellett dolgoznom. Hogy én már soha nem megyek oda vissza. Ami alapjáraton nem is lett volna nehéz (tekintve, hogy 4 általános iskolába jártam a nyolc év alatt), de akkor olyan szintén féltem a gimitől, hogy inkább visszasírtam volna azt az osztályt, meg tanárokat. #nocomment

Csillagok, csillagok | Kihívás | 1.

Sziasztok!

Szerettem volna egy kihívást írni, de ugye egyedül semmi sem olyan jó buli, ezért egy barátnőmmel, Nikivel, arra gondoltunk, hogy készítünk egy collab-ot. Azért erre esett a választásunk, mert augusztus amúgy is a csillaghullás időszaka és mi minden évben ki szoktunk ülni egy este, hogy lássunk hullócsillagot. khm Bexi-rajongók, sziasztok. Hullócsillag, meg ilyenek.

Szóval az első napon egy kérdésre kell válaszolni, mégpedig arra, amit a képen is láthattok.

Mit kívánnál egy hullócsillagtól?

Mrs. Pandora bejegyzését ide kattintva olvassátok el.

Carpe Diem | Élj a mának!

Sziasztok!

Ma egy ilyen ösztönző, motiváló bejegyzéssel készültem nektek, mert történt velem valami a napokban, ami rávezetett arra, hogyan is kell élni. Mégpedig a Carpe Diem jelszóval.

Mindig is többször átgondoltam a dolgokat, előre megfogalmaztam a kérdéseimet; nem nagyon volt olyan helyzet, amiben abszolút spontán vettem volna részt. Pedig, ha csak belegondolok, hogy az utóbbi pár hónapban mennyi mindenből maradtam ki emiatt, csak fogom a fejem.

Ha követtek Facebookon akkor tudhattatok róla, hogy nyaralni voltam a Balatonon. Kempingeztünk Gyenesdiáson, ami egyébként nagyon menő volt. Lakókocsiban aludtunk, na de mindegy. Szóval a kemping területén elég sok külföldi, legfőképpen német tartózkodott. Természetesen korombeliek.

17 random kérdés tag

Sziasztok!

Nem nagyon szoktam tag-eket kitölteni, de most valamiért nagyon megjött a kedvem, ezért összeszedtem egy csomó jó tag-et, szóval, majd az elkövetkezendő időben (ha minden jól megy) akkor több tag-et fogok közzétenni. Ma 17 abszolút random, összefüggéstelen kérdésre fogok válaszolni.

1) Honnan jött a blogod neve?

Szerintem ez elég egyértelmű. De egyébként pedig csak úgy jött. Kerestem egy jelzőt, ami elárul engem és valahogy ez megragadt. Amúgy pedig szerintem ez abszolút leír engem.

Fogjunk össze!

Sziasztok!

Nemrég rátaláltam Niki Fogjunk össze! felhívására, aminek az a lényege, hogy ma (július 17-én) a bloggerek kitesznek egy bejegyzést arról, hogy mit is jelent számukra a blogolás. Személy szerint imádom és támogatom az ilyen jellegű kezdeményezéseket, szóval nem volt kérdés, hogy ebben is részt szeretnék venni. A bejegyzés végén megtaláljátok a többi blogger bejegyzését is. Olvassátok el a többi Fogjunk össze! posztot is!

Én már elég régóta blogolok (ha nem tekintjük az abszolút ezeréves próbálkozásaimat akkor is már lassan 3 éve). Persze a régebbi blogjaimon nem volt ekkora aktivitás és nem is szívesen hozom fel a Maniac Girl előtti korszakot, de őszintén be kell vallanom, hogy mindig is szerettem volna blogolni. Mindig is örömet okozott, hogy írjak és, ha már volt rá ilyen lehetőség is, hogy mások is olvashatják, akkor persze, hogy belevágtam.

Inspirációs Csütörtök#6

Sziasztok!

Hát el sem hiszem, hogy ez már a 6. Inspirációs Csütörtök. Jó igazából már a 7. lehetne, meg most hat ugyanolyan (hasonló) bejegyzés, de akkor is. Na. Nekem nagy szó már ez is. Olyan régen írtam legutóbb ilyet és már hiányzott. Habár ezekkel a posztokkal sok munka van, mert egy csomó képet kell összegyűjteni, aztán mindegyikhez egy kis szöveg is, na mindegy. Ja meg ott a formázás is, mert az egyik kép nagyobb felbontású, a másik kisebb- ez nagyban mutat jól, az meg inkább kicsibe. Na mindegy. De ettől függetlenül szeretem ezt a posztot és ahogy észrevettem Ti is, szóval most mindenki kedvére teszek- remélhetőleg. De elég is volt ennyi ide az elejére. Lássuk is az inspirációs képválogatást.

1. Telefontok

Fangril!?

Amióta az eszemet tudom fangirl vagyok. Mindig is fangirl voltam. És örökké az is maradok.

Fangirl: (angol) Jelentése rajongó lány. Olyan emberekre (lányokra) használjuk, akik valamiért (sorozat, film, könyv, ember...) rajonganak egyfolytában. Például: a fenti képen látható srácokért ölni tudnék. A fangirlök táborait fandomoknak nevezzük.

Sokféleképpen halhat meg egy fangirl. Most ezekből szeretnék pár példát felsorolni.

Hogyan kezdj el írni egy történetet?

Sziasztok!

Mint már említettem- egészen régóta szeretek írni történeteket. Mindenféléket. Habár leginkább a naplóregényeket. Ezekből már egy egész kis gyűjtemény összegyűlt. Illetve rendszeresen olvasok Wattpad-en, és Bloggeren is feltörekvő írókat. Persze mindenki hibázik, senki sem profiként kezdi, de azért na. Egyesek olyan hibákat követnek el, hogy csak na. De tényleg, én senkit sem szeretnék megbántani, senkire sem szeretnék mutagatni, de húha. Néha, amikor olvasom már csak kiabálok, hogy MIÉRT??? (a körülöttem lévők, meg csak néznek, hogy dik) Ezért, tehát elhatároztam, hogy megpróbálok egy kicsit segíteni az újdonsült író-jelölteknek. Persze én sem vagyok hatalmas író, de a többévnyi tapasztalat és az eddig olvasottak alapján már van egy kialakult véleményem is a témáról. Szóval most összeszedtem azokat a tippjeimet, amik segítenek a történetírás során abban, hogy ne legyenek összekuszálódott szálak, összegubancolódott történések.

Először is tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

Spring Week| Room Makeover!?

Sziasztok!
/Megjegyzés: eléggé a bő lére eresztettem ezt a posztot, szóval csak popcornnal vagy egyéb nasival ajánlom az olvasását/

Az előző hosszú hétvégére vonatkozóan már napokkal előtte megvoltak a kis terveim (amiket matekóra közben jegyzetelgettem le a leckefüzetembe) arról, hogy hogyan is fogom átalakítani az én kis cuki szobámat, amiben pontosan november elején költöztem be. Ééés meguntam. Na mármost. Mindig is szerettem a változást és valahogy úgy éreztem, hogy bepunnyadtam. Már nem izgalommal néztem be az ajtómon, hanem azzal a gondolattal, hogy dik, mikor mehetek már el innen mikor változik már meg. Persze oda én is eljutottam, hogy valószínűleg soha a büdös életbe nem fog magától makeoverolódni (új Kazinczy), így kezembe vettem az irányítás, vagy a gyeplőt; tök mindegy és gondosan megterveztem az átalakítást. De, hogy mi is volt a terv?

Inspirations

Sziasztok!

Ma nem volt kedvem egy nagyon összetett bejegyzést írni, ezért ilyen inspirációsmindenféle poszttal leplek meg titeket. Lesz itt minden(: képek, idézetek, versek, könyvek, zenék stb.), amivel egy kicsit megpróbálhatjuk feldobni a mindennapokat.

A bejegyzés elolvasásához két dalt ajánlok figyelmedbe!!!4!!négy!

A vörös hajról- ahogy én megélem

Sziasztok!

Tudom, hogy elég sokszor írok a vörös hajról, de higgyétek el, hogy konkrétan most fogom fel, hogy micsoda istencsapás/áldás ez a szín nekem. Szóval ez most egy személyes poszt lesz, amiben leírom az én tapasztalataimat, élményeimet.

Ambivertált lennék?

Sziasztok!

Azt hiszem már mind ismerjük ezt a két típust:

~ introvertált 

~ extrovertált 

Talkin' | Felvételi#1

Sziasztok!

Már említettem egy párszor, hogy nyolcadikos vagyok és ugye ez együtt jár azzal, hogy voltam írásbelizni, szóbelizni is. 

Most a gondolataimat szeretném veletek megosztani a továbbtanulással kapcsolatban, mivel eléggé benne vagyok a témában- tekintve, hogy idén felvételizek. :D Szóval ilyen alap dolgokat most nem szeretnék leírni, de majd készülök egy ilyen jellegű bejegyzéssel is.

Tehát először is.

Az írásbeli, mondjuk azt, hogy hűhaderosszlett. Jó igazából az országos átlagon felül vagyok egy kevéskével, de akkor is. A matek 19, a magyar 40 pontos lett, ergo összesen 59 pontocskamontocskát értem el, ami a tervezett alatt foglalt helyet, sokkal. Az írásbeliről még annyit, hogy szerintem borzasztóan nehéz volt, de mindegy túléltem és mindenhová behívtak ezzel a kaksi számmal szóbelizni, szóval:

TOP 5 tanártípus

Sziasztok!
Február 20-án voltam szóbelizni és hát rengeteg tanárral találkoztam, illetve plusz, akik már tanítottak is, szóval most összeszedtem nektek 5 olyan tanártípust, akikkel biztosan Ti is találkoztatok már. Írjátok meg, hogy még kiket hagytam ki és azt, hogy nektek ki a kedvencetek:D Lássuk:

1. Aki kevésbé fontos tárgyat tanít, de nagyon komolyan veszi azt.
Mondjuk egy rajztanár. Heti egy óra, de az kínzás. Igen. Ez talán a legidegesítőbb tanártípus. Esküszöm:D

Valentin-napi blablabla

Hey guys! How are ya?
Hűha. Azt hiszem mostanában túl sokat gondolkozok és beszélek angolul, ami azért vicces mert itthon is, és anyuék nem értik szóval 1-0 nekem:D (puszi, Anyu♥:D)
Azt hiszem ez a Valentin-napi áradat első állomása. Merthogy 14-ig minden bejegyzés erről fog szólni. Terveim szerint. Aztán meglátjuk. Ma egy kicsit kötetlenül szeretném veletek megosztani a gondolataimat e nappal kapcsolatban. Kezdjük az elején.
A mi családunk nem tartja ezt a napot, mert mi 14-én a Bálintokat ünnepeljük (tekintve, hogy van kettő is a családomban), szóval amikor kicsi voltam soha nem úgy gondoltam erre a napra, mint a szerelmeseké, hanem mint Bálint névnap... Aztán az első olyan külső impulzus ami ért engem a Valentin-nappal kapcsolatban, az 3.-os koromban történt, amikor volt egy "barátom" D. és egymást ajándékoztuk meg. Még ma is emlékszem az ajándékára. Egy kis plüssmaci volt és egy nyaklánc. Mind a kettő megvan még. A nyaklánc ott van a polcomon:) Azóta minden évben "megemlékezek rá", főleg mert a suliban is szokott lenni Valentin-napi üzenetküldés, amikor mindig legbelül imádkozok, hogy kapjak levelet, na mindegy.