2016. július 31., vasárnap

Carpe Diem | Élj a mának!

Sziasztok!
Ma egy ilyen ösztönző, motiváló bejegyzéssel készültem nektek, mert történt velem valami a napokban, ami rávezetett arra, hogyan is kell élni. Mégpedig a Carpe Diem jelszóval.
Mindig is többször átgondoltam a dolgokat, előre megfogalmaztam a kérdéseimet; nem nagyon volt olyan helyzet, amiben abszolút spontán vettem volna részt. Pedig, ha csak belegondolok, hogy az utóbbi pár hónapban mennyi mindenből maradtam ki emiatt, csak fogom a fejem.
Ha követtek Facebookon akkor tudhattatok róla, hogy nyaralni voltam a Balatonon. Kempingeztünk Gyenesdiáson, ami egyébként nagyon menő volt. Lakókocsiban aludtunk, na de mindegy. Szóval a kemping területén elég sok külföldi, legfőképpen német tartózkodott. Természetesen korombeliek.

2016. július 30., szombat

5 kedvenc alkalmazásom

Sziasztok!
Ma az 5 számomra legfontosabb telefonos app-ot fogom nektek megmutatni. Igazából nem nagyon szoktam ilyen nagyon rendkívüli dolgokat csinálni a telefonomon, meg nincs is sok alkalmazásom, de ezeket már elég régóta használom és szeretem.


1. Spotify
Egyszerűen imádom. Ez egy olyan alkalmazás, ahol zenét tudsz hallgatni. Alapjáraton wifi kell hozzá, de lehet Premium-ra váltani, ami szerintem nagyon megéri. Így nincsenek reklámok, net nélkül is tudod használni és kedved szerint lépegethetsz a zenék között. Nagyon jó és minden zene-imádónak tudom ajánlani.

2016. július 26., kedd

17 random kérdés tag

Sziasztok!
Nem nagyon szoktam tag-eket kitölteni, de most valamiért nagyon megjött a kedvem, ezért összeszedtem egy csomó jó tag-et, szóval, majd az elkövetkezendő időben (ha minden jól megy) akkor több tag-et fogok közzétenni. Ma 17 abszolút random, összefüggéstelen kérdésre fogok válaszolni.


1) Honnan jött a blogod neve?
Szerintem ez elég egyértelmű. De egyébként pedig csak úgy jött. Kerestem egy jelzőt, ami elárul engem és valahogy ez megragadt. Amúgy pedig szerintem ez abszolút leír engem.

2016. július 22., péntek

DIY Könyvjelzők

Sziasztok!
Már nagyon régóta készülök egy ilyen bejegyzéssel, de aztán valahogy mindig elfelejtődött, viszont most itt vagyok és írom is, ti pedig már olvashatjátok is.
Mindig is szerettem a különleges, cuki, vicces, motiváló könyvjelzőket, és elég régóta gyűjtöttem is a gépemen az ilyen Pinterest képeket. Szóval most a kedvenceimből láthattok egy kis összeállítást. Ha érdekel és tetszik, akkor írjátok meg és, akkor felteszem a 2. részét is.

Hát nem cuki? És nagyon egyszerű is.

2016. július 20., szerda

Életem nagy szerelme | Filmajánló

Július 12-én adódott lehetőségem megnézni ezt a filmet premier előtti vetítésen az Arénában, az InStyle jóvoltából. 



Leírás:

Diane egy gyönyörű nő. Hogy egész pontosak legyünk, egy tündöklően gyönyörű nő. Az a típus, aki után mindenki megfordul az utcán. Mindemellett határozott, jó humorú, briliáns ügyvéd. Ráadásul épp most lépett ki boldogtalan házasságából, így készen áll, hogy végre összetalálkozzon élete nagy szerelmével. Véletlenek persze nincsenek. Amikor az egyik este egy bizonyos Alexandre felhívja azzal, hogy megtalálta elveszett mobilját, a beszélgetés nem várt fordulatot vesz, és rögvest megbeszélnek egy randit. Az első találkozás azonban nem igazán úgy sül el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Bemutató: 2016. július 14.

2016. július 18., hétfő

Blablabla || Még sosem szerettem ennyire úgy, ahogy téged szerettelek.

Fel nem használt koncertjegyek; meg nem beszélt találkozók; el nem olvasott könyvek; megválaszolatlan üzenetek; le nem gördülő könnycseppek; ki nem mondott gondolatok; emlékeket felidéző (egykor) még értékes tárgyak; ki nem ragasztott poszterek; visszahangzó üres beszélgetések és lehetőségek, amelyeket nem ragadtam meg. Ezekkel van tele a szobám. Meg a fejem. És ki kell adnom magamból, mert azt érzem, hogy felrobbanok.
A minap történt velem valami, ami eléggé kikészített. Nem nagyon szeretném részletezni; a lényeg az volt, hogy kaptam egy levelet egy olyan embertől, aki fontos volt nekem. Egy olyan levelet, ami annyira volt semmitmondó és üres, mint a kapcsolatunk. Ezért azonban nagyjából senkit sem hibáztatok. Csakis magamat. Mert naiv voltam és azt hittem, hogy mások is komolyan gondolják az ígéreteiket. Hát már belátom, hogy ez nem igaz. (Persze biztos, hogy vannak kivételek, azok jelentkezzenek itt, kommentben...)
Amikor megláttam az üzenetet egyszerre több dolog is végigfutott az agyamon. Egyrészt, hogy hogyan lehet valaki annyira gyökér butuska, hogy még egy ilyen levél megírásakor is emoji-kat használjon. Megértem én, hogy a cinizmust akarta ezzel hangsúlyozni, de anélkül a 3 emoji nélkül is megértettem, köszönöm. Másrészt, hogy mi jogon kér engem számon. Harmadrészt, hogy hogyan tudtam én ezt az embert szeretni.
Őszintén örülök, hogy végre lezárul egy korszak az életemben azzal, hogy ő kilép belőle. Igazán boldog vagyok.
Persze tudom, hogy nincsenek szőke hercegek fehér lovon, de azért álmodozhatok, nem? Szerintem igen. És ez a srác egyáltalán nem volt se szőke, se herceg és még csak lova sem volt. Barna volt motorral és olyan stílussal, amit nem is értek és nem is akarok megérteni. De én tényleg naiv voltam és elhittem neki mindent.
Ez most nem egy ilyen szakítós-dühös bejegyzés, mert voltak jó pillanataink amikor én utaztam miatta 180 km-t és azokért megérte minden szenvedés. Talán nem így kellett volna, hogy véget érjen, de így legalább nem annyira fájdalmas.
Azért köszönöm ennek a fiúnak, hogy megtanított nekem sok dolgot.
Egy korszak lezárult, de jön a következő a gimibe. A gimi pedig még sok lehetőséget tartogathat nekem, amiket meg kell ragadnom.

2016. július 17., vasárnap

Fogjunk össze!

Sziasztok!
Nemrég rátaláltam Niki Fogjunk össze! felhívására, aminek az a lényege, hogy ma (július 17-én) a bloggerek kitesznek egy bejegyzést arról, hogy mit is jelent számukra a blogolás. Személy szerint imádom és támogatom az ilyen jellegű kezdeményezéseket, szóval nem volt kérdés, hogy ebben is részt szeretnék venni. A bejegyzés végén megtaláljátok a többi blogger bejegyzését is. Olvassátok el a többi Fogjunk össze! posztot is!




Én már elég régóta blogolok (ha nem tekintjük az abszolút ezeréves próbálkozásaimat akkor is már lassan 3 éve). Persze a régebbi blogjaimon nem volt ekkora aktivitás és nem is szívesen hozom fel a Maniac Girl előtti korszakot, de őszintén be kell vallanom, hogy mindig is szerettem volna blogolni. Mindig is örömet okozott, hogy írjak és, ha már volt rá ilyen lehetőség is, hogy mások is olvashatják, akkor persze, hogy belevágtam.