2017. március 26., vasárnap

Proposer | A nők iskolája

Sziasztok!
Március 25-én lehetőségem nyílt elmenni a Katona József Színházba és megnézni A nők iskolája című darabot. Most erről fogom összefoglalni a véleményem, hátha nektek is megjön a kedvetek hozzá. Még talán vannak jegyek. Innen, innen és innen gyűjtöttem a bejegyzéshez információkat.


A nők iskolája című drámát Moliere írta, először 1662-ben mutatták be, amikor feleségül vette a nála 20 évvel fiatalabb Armande Béjart. Sokan arra következtetnek ebből, hogy Moliere a saját féltékenységeit és megcsalásait vette alapjául a sztorinak. Ez meglehet, azonban mégis ez a történet 350 éve él és foglalkoztatja a színházakat és nézőket egyaránt.

Amikor január elején megtudtam, hogy mehetünk erre az előadásra nagyon megörültem, ugyanis imádok színházba járni, csak sajnos nagyon ritkán jutok el. Ez az élmény azonban megváltoztatta a hozzáállásomat ilyen téren, de erről kicsit később.
Egy szombati napra esett az előadás, viszonylag korai időpontban, délután 3 órakor. Tudjátok, számomra az igazi színházas élmény később, sötétedés körül kezdődik a feelingje miatt. Ez persze, nyilván nem rontotta el a dolgokat, csak hozzáfűzésként. Tudni kell még, hogy egyszer néztem utána, még februárban, szóval viszonylag rég, így abszolút semmi elvárásom nem volt vele kapcsolatban.
Anyuval még délelőtt utánanéztünk a szereplőknek és megtaláltuk Tasnádi Bencét, aki az új crush-om lett. Na de erről is később.
A színházhoz számomra (és mindenki más számára is remélhetőleg) hozzátartozik a nem mindennapi ruhaviselet. Annyira örültem a készülődésnek is már. Erről ki is tettem egy képet Instagram-ra, mert olyan fancy-nek éreztem magam.


A Katona József Színházban még sohasem voltam ezelőtt, de meg kell mondjam, hogy nagyon szép.  A Petőfi Sándor utcai épületben voltunk, ahol még várnunk kellett a többiekre, de végül elkezdődhetett az előadás.
Egy aprócska dologról megfeledkeztünk, mégpedig, hogy a mi jegyünk a tizennyolcadik sorba szólt és, ha hiszitek, ha nem ez volt a legutolsó sor. Ez kicsit elvette a kedvem, de szerencsére pont láttam, mert nem ült előttem egy kétméteres férfi, de akkor is, szemüvegben sem láthattam az arcokat és a kisebb részleteket.
Ez azonban szerencsére nem jelentette azt, hogy élvezhetetlen volt a színdarab, sőt.
Első pillantásra akár olyan érzést kelthet, mintha szerzője nem tartaná túl sokra a nőket, de közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy ez korántsem igaz. A részleteket a fent említett linkeken keresztül elolvashatjátok, nem szeretnék spoilerezni és kimásolni pedig nincs sok értelme.
A történet felépítése iszonyatosan tetszett, egyébként a szövegkönyvet Závada Péter írta, ha ez mond valakinek valamit. Utánanéztem; ő egy költő és zenész, aztán a munkái között kutakodva rájöttem, hogy már olvastam tőle egy-két verset és idézeteit is hallottam már.
A tíz főből álló szereplőgárda nagyon profi munkát végzett. Miután már tudom, hogy milyen nehéz egy, akár húsz perces darabot összeállítani teljesen más szempontok alapján figyeltem a játékukat. Mostanában egyre inkább érdeklődöm a színészet irányában és hát egyszerűen nem tudom szavakba önteni mennyire elvarázsolt (ismét) a színház világa.
Elgondolkodtató volt, rengeteg poénnal vegyítve, ami miatt egyáltalán nem volt nyomasztó néhány rész, ami az lehetett volna. Sok kedvenc jelenet és idézet volt, ami megmaradt bennem.
És a végére egy kis Tasnádi Bence. Mint említettem a színészek nagyon jók voltak, de azt hiszem, ő magáért beszél.
Képtalálat a következőre: „tasnádi bence”

Ez a színházi élmény elindított bennem egy lavinát és szeretnék minél több előadásra eljutni a közeljövőben.

Nektek mi volt az utolsó darab, amit láttatok?

A.

2 megjegyzés:

  1. Holnap megyek színházba a Liliomfira. Már nagyon kíváncsi vagyok rá :D Sok jót hallottam róla.
    Legutóbb a Kaukázusi krétakörön voltam, sajnos nem jöttem el onnan olyan pozitív élményekkel, mint te...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na a Liliomfira kíváncsi vagyok, azt olvastam is. Majd mesélj :) Jó szórakozást!

      Törlés