2016. december 31., szombat

Goodbye 2016, Hello 2017

Eltelt egy év. Nem mondanám, hogy olyan kifejezetten rövid lett volna, de hosszú sem. Olyan közepes, néha már túl kevés időm volt, néha pedig csak szenvedtem az unalomtól. A nyárösszegzős bejegyzés mintájára, 2016-tól most elbúcsúzom és így kicsit betekintést nyerhettek az életembe.
Szóval elindítottam a Spotify 2016-os lejátszási listámat és kezdődjön a visszaemlékezés.

@annacska1219 által közzétett fénykép,

Az évem egy hatalmas gyomorgörccsel kezdődött, mint talán minden 8.-os felvételizőnek. Január 16-a volt az a nap, amitől a legjobb rettegett az egy évvel ezelőtti Anna, megjegyzem jogosan, mivel mindenhonnan csak azt kapta, hogyha ezt elrontja akkor az életét is. Ez persze, mint később rájöttem egyáltalán nem igaz. Sőt, az egyik legnagyobb hülyeség ezzel megfélemlíteni azt a szegény gyereket, de ez már egy másik oldalra tartozik.
Eközben a szobám kezdett felvenni valami vállalható, lakható külsőt. 2015. novemberében költöztünk és a vásárlás meg berendezés kicsit csúszott, de a mai formája annyira más, mint amikor megláttam több, mint egy évvel ezelőtt. Büszke vagyok rá, mert az én részemmé vált.
Aztán jött egy farsang februárban, ahol egy gyönyörűséges ruhában keringőzhettem. Nagyon nagy pillanat volt és igazán gyönyörűnek éreztem magam.
@annacska1219 által közzétett fénykép,

 Ezután jött a március és a tavaszi szünet, ahol egy olyan dolog történt, amit az életemben soha de soha nem fogok elfelejteni. De tényleg. Azt hiszem, hogy ez minden lánynak az életében meghatározó és akkor ott azt éreztem, hogy én vagyok a legkülönlegesebb lány a világon. Igen, ehhez köze van egy bizonyos fiúnak, akiről már olvashattatok 2016-ban, nem éppen vidám írásokat, de semmi nem tarthat örökké és azért a percért nekem megérte ez az egy év.
Az április a várakozás és a barátságok időszaka volt. Várakozás a felvételi eredménye miatt és a barátok, akik tartották bennem a lelket. Voltam versmondó verseny zsűrije, megjelent a Nélküled, Leiner Laura könyve és ott voltam a dedikáláson. Rengeteg külső impulzus ért, aminek hatására előkészült az új Anna, aki később ki is tört. :)

Májusban már abszolút nem számított semmit ez az egész iskola dolog. Az utolsó hetek nagyon szépek voltak, tényleg olyan emlékeket hoztunk össze, amiket nem fogok egyhamar elfelejteni. A sírások, kiakadások, örömködések mindennaposak voltak. Jó érzés volt a legnagyobbnak lenni az általánosban, azt hiszem ezt ekkor érezhettük át először igazán. Kötelességek nélkül, hiszen ekkor már nem tanultunk, legalábbis a 8.b nem. lol
A nyaramat ide kattintva elolvashatjátok, képekkel mindennel együtt. Azt hiszem, ha már itt tartotok, akkor mindenképpen érdemes, hiszen sok jó dolog történt velem.
A nyáron megtaláltam önmagam, vagy legalábbis az egyik önmagam nyugi nem vagyok skizofrén, de azért azóta ez változott.
A szeptembert egy mom jeans-szel indítottam rögtön első nap az új iskolában, a gimiben, ami visszagondolva is egy nagyon jó döntés volt. Aztán a szeptember több szempontból is izgalmas volt. Néha már annyira ki voltam borulva, hogy iskolába sem akartam menni, néha azonban még több időt töltöttem volna bent a barátokkal. 



Az október elég melós volt. Sokat kellett volna tanulnom és egyszerre túl sok helyen szerettem volna bizonyítani, ami hülyeség, persze, de meg kellett tapasztalnom a saját bőrömön.
Októberben el kellett búcsúznom egy-két embertől, aki fontos volt nekem valaha. Nem is bánom már, elfogadtam magamban, hogy a barátságok sem tartanak mindig olyan sokáig. És hogy, ami nem megy, azt nem kell erőltetni.



November nagyon mozgalmas volt. Először is még egy embert vesztettem el, aki elég fontos szerepet töltött be az életemben, de el kellett engednünk őt, a családommal. Akikkel azt hiszem, hogy ez volt az a pont, amikor kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. November az összetartozásunk hónapja is volt és azé is, hogy ki kellett állnunk magunkért.
November ebből kifolyólag is a barátságok ideje is volt. Az, hogy megnyíltam jó pár ember előtt, egy olyan jó érzés volt, amit nem fogok elfelejteni soha. Rájöttem, hogy egy erdei kirándulás rengeteg minden megtörténhet és, hogy az embereket így ismerhetem meg jobban. Itt egyébként már nem is volt szabad hétvégém, mert mindig volt valami program.


@annacska1219 által közzétett fénykép,

 December, a szülihónapom megint eseménydúsabbra sikeredett.
Részt vehettem egy X-faktoros próbán, ahol *dobpergés* Gorbunov Dmitrij-jel is találkozhattam személyesen, ami egy hatalmas élmény volt.
Végre eljutottam Bécsbe, ahová kiskorom óta szerettem volna menni és találkoztam a One Direction.nal és Justin Bieber-rel, sőt még Leo-val is.


 Kiderült, hogy szerepelni fogok egy sorozatban. Egy Bartók pályázat keretén belül emberek előtt színészkedhettem és interjúkat adhattam, rádiókban és a TV-ben is, az M5-ön.
15 éves lettem. Hivatalosan is.
A barátaim, akik eljöttek a bulimra mindent megtettek értem, amiért hálás vagyok. És anyukámnak is, hogy kibírt 25 tinit egy panellakásban.
Voltam az SzJG talin is Rékuval, az én internetes legjobb bartánőmmel, akinek szintén nagyon hálás vagyok mindenért.

A karácsonyunk furcsa volt, de őszinte és örülök, hogy ezekkel az emberekkel tölthettem el a téli szünetemet.

2016 volt az eddigi legjobb, legeseménydúsabb évem és most vége. Egyik szemem sír, mert vége és annyi minden történt, amit még nem tudtam feldolgozni; a másik szemem nevet, mert ez csak a kezdet volt és a folytatása következik pontosan holnap.

Tömérdek dolgot megtanultam a 356 nap alatt, rengeteg emberrel megismerkedtem, új barátságok kötődtek és önmagamra találtam.

Köszönettel tartozom Rékunak, hogy nekem adta anno azt a díjat és elkezdődött a mi kis barátságunk.
Köszönettel tartozom a FEGYIÖK-nek, a régieknek leginkább, de az újaknak is és remélem viszik tovább a kis team-t, mert lehet, hogy ezt a témát is most jegelnem kéne egy darabig, pláne Piroska nélkül.
Köszönettel tartozom a vidéki volt osztálytársaimnak, hogy még mindig ilyen kedvesek velem és, hogy érdeklődnek irántam.
Köszönettel tartozom a mamámnak, hogy teret adott a kis románcunknak B-vel, még ha az nem is úgy sikerült, ahogy.
Köszönettel tartozom a másik mamámnak, hogy megmutatta, hogy van, amiért nem éri meg szenvedni.
Köszönettel tartozom a vidéki "barátainknak", hogy megmutatták Gyenesdiást és ezzel A NÉMETET is, aki még azóta sem jelölt vissza.
Köszönettel tartozom az Erzsébet-táborosoknak, hogy ezt az élményt is átélhettem és, hogy van egy menő pulcsim :D
Köszönettel tartozom a volt osztálytársaimnak, hogy ilyen jó fejek voltak.
Köszönettel tartozom a régi barátaimnak, hogy adtak ennyit az életembe.
Köszönettel tartozom az LKG igazgatójának, hogy felvettek:D
Köszönettel tartozom az új osztályfőnökeimnek, hogy ennyi lehetőséget adtak már most.
Köszönettel tartozom az osztálytársaimnak és barátaimnak, hogy velem vannak és remélem, hogy még jó sokáig boldogíthatjuk egymást.
Köszönettel tartozom B-nek, hogy megmutatta milyen szeretni és elveszteni valakit.
Köszönettel tartozom annak a személynek, akit a világon mindenkinél jobban utálok, hogy megmutatta milyen nem akarok lenni soha.
Köszönettel tartozom nektek is drága olvasók, hogy olvastatok még akkor is amikor heteken át semmi aktivitást nem mutattam.
Köszönettel tartozom az öcséimnek, hogy néha megmutatták, hogy milyen jófejek is tudnak lenni.
Köszönettel tartozom az én legnagyobb rajongómnak, a legnagyobb támogatómnak, a legjobb szakácsnak, a legjobb nőnek, a legokosabb embernek, a legkirályabb muternak és a legeslegjobb anyának, hogy mindvégig mellettem állt, jóban-rosszban, mindenben segített és, hogy megmutatta, hogy milyen is lehetek, hogy mindenből a legjobbat kell kihoznom, hogy a sok rossz dolog ellenére, ő milyen erős tud maradni.
2016 rengeteget adott és vett is el tőlem, de azt hiszem, hogy kellett ez és egy boldog ember fog most átlépni 2017-be.
A jövőre nézve pedig az a tervem, hogy boldog leszek és, hogy minden embert a környezetemben boldoggá szeretnék tenni és Carpe Diem.
Szeretnék jobb ember lenni és 2017 egy lehetőség erre.
Köszönöm mindenkinek!
Legyen nagyon szép évetek, szebb mint az eddigiek!
Legyetek boldogok, hiszen ez a legfontosabb!
BÚÉK

2016. december 26., hétfő

Christmas time

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!
A mi karácsonyunk több szempontból is más volt, mint eddig. Ez volt az első karácsonyunk apa nélkül. Nem akartam csak így belevágni a közepébe, de tulajdonképpen miért is ne? Ilyen volt az elmúlt időszakom is. Nagyvonalakban annyi, hogy apa elhagyott minket. Hivatalosan novemberben, de valójában inkább nyár elején. Azóta megszűntünk létezni számára, letiltott minden közösségi oldalról; anyu megváltoztatta a számát és mi is megpróbáltuk mindenhonnan kitörölni őt. Még mindig nehéz erről írnom és nem is szeretnék most belemenni a részletekbe, ezt majd akkor, ha magamban is valamilyen szinten le tudtam zárni.


Amióta élek a hagyomány az volt, hogy apa vette az igazi fenyőt és együtt díszítettük fel. Idén azonban vásároltunk egy műfenyőt. Ami számomra nem csak azt jelenti, hogy nem kell takarítani utána. Ez valahol egy jelzés apának. Hogy megvagyunk nélküle.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem gondoltam rá minden nap, minden órában, ezért ezt nem is mondom. Csak azt szeretném, ha tudná, hogy mekkorát csalódtam benne. Azt mondta nekem valaki, hogy soha ne mondjam azt, hogy soha. Mégis ez egy olyan seb, ami már soha nem fog begyógyulni. Soha nem fogom őt szeretni, sőt soha nem fogok iránta mást érezni csak gyűlöletet, meg talán szánalmat. De leginkább gyűlöletet. És csak egy dolgot tudok neki megköszönni, hogy megmutatta, hogy milyen nem akarok soha lenni.

2016. december 16., péntek

December 16., péntek

Milyen érzés, amikor a szülinapi bulid előtt 20 emberre várva ülsz és bambulsz? Durva. Az biztos. A fények már világítanak, a One Direction már szól, a kaja előkészítve, a torta kint, az innivaló az asztalon. Én pedig elmerengtem a tavalyi bulimon, meg hogy mennyi minden változott... és maradt.
Az érzés egyszerre feszít a mellkasomban, a könnyek gyűlnek a szememben, másrészt a mérhetetlen boldogság és izgalom a barátaimra várva. Szétnézek a lakásban és már semmi sem olyan, mint tavaly ekkor volt. Minden megváltozott.
Hogy mit is várok ettől az estétől? Semmi extrát csak, hogy boldog lehessek a barátaimmal. A barátaimmal. Még ízlelgetem ezt a szót. Most először érzem azt életemben, hogy teljesen tartozom valahová. Hogy nem csak belecsöppentem, hanem én alakítottam. Benne vagyok. A részesévé váltam. Az idő telik, lassan meg kéne csinálnom a sminkem, át kéne öltöznöm, de magával ragadott ez az érzés. Ez az egész, aminek már most olyan sokat köszönhetek.
Az elmúlt időszakban rengeteget változtam. Már fogalmam sincs, hogy merre találom az augusztusi Annát. Talán nem is baj.
Talán ennek így kellett történnie.
Hogy rájöjjek, hogy mégis kik és mennyire számítanak.
Meg kellett tapasztalnom.
És boldog vagyok.
Igazán boldog.
Szóval jöhetnek a barátaim és csapathatjuk a bulit.
Mert tizenöt éves leszek.

2016. november 27., vasárnap

Kind words cost nothing

Tulajdonképpen soha nem értettem, hogy miért nem lehet valakinek egyenesen a szemébe mondani azt, amit gondol a cselekedetéről vagy magáról. Persze nem kell félreérteni én nem egy olyan ember vagyok, aki mindenkin átgázolva megmondja a tutit. Csak valahogy az szúrta mindig is a szemem, hogy azt mondták nekem, hogy szeretnek, hogy jófej vagyok meg, hogy mennyire igazam van, aztán a hátam mögül olyanokat hallottam vissza, amin csak pislogtam, hogy mi van. Úgy gondolom, hogy mostanában egyre jobban bírom a kritikákat, sőt éhezem is rájuk, hogy ezekből esetleg tanulhassak. De nem kapok olyan igazi negatív visszajelzéseket. Jó azt, hogy szar vagyok gyakran megkapom, de az alátámasztott vélemények nagyon elkerülnek. Pedig én mindenkit bíztatok arra, hogy közölje velem normálisan a gondolatait. Nem azt mondom, hogy kötelező nyílt lapokkal játszani, de szeretném érezni, hogy mi is van körülöttem.
Mivel önmagam adom a helyzetek 99%-ban még jobban érdekel, hogy mi jön le az embereknek rólam, a viselkedésemről. Szeretném a világot mások szemével is látni és ehhez tudnom kell egyes gondolataikról. Szeretnék még elfogadóbb lenni, szeretném kiölni magamból a borítóról való ítélkezést, mert mindenkinek jár az első tiszta lap, amit eddig nem mindig adtam meg, mert mi emberek szörnyűek vagyunk. Képzeljétek el, nem merjük magunkat megmutatni a világnak, álarc mögött rejtőzködünk, nem állunk ki az igazunkért, hanem elfogadjuk a többség döntését. Rájöttem, hogy imádok én lenni az az egy az akár százzal szemben, ha nekem van igazam, vagy csak a véleményemet illetően. Én felvállalom, ha valamiben nem értek egyet. Az egy másik dolog, hogy nem mindig gondolnak bele az én verziómba. Ezért szeretnék megismerni minél több világnézetet, meglátást, embert, hogy eldönthessem, hogy mit gondolok a világról, hogy ki is vagyok én és, hogy mit akarok az élettől.
Mert mindenki ezt mondja, hogy erről szól a kamaszkor, hogy megtaláljuk önmagunkat. Hát akkor én itt vagyok és nem akarok elvesztegetni egy órát sem ebből az időszakból. Minél több dologban részt szeretnék venni, meg szeretnék tapasztalni. A múltkor azt mondta a kémiatanárom, hogy ami mindenben benne van, az valahogy még sincs benne semmiben. Elgondolkoztatott ez a mondat és rájöttem, hogy ennek nincs feltétlenül igaza.Attól még, hogy sok mindenben részt veszek és kipróbálom magam és megpróbálom kimaxolni a helyzeteket, nekem igenis van helyem több dologban is. Tartozom valahová. Több helyre is. És büszke vagyok arra, hogy lassan 15 évesen ennyi mindenhez volt már közöm. És ez szerintem nem probléma. Az inkább probléma, aki semmiben nincs benne, vagy csak félig és mégis elhitetik vele, hogy ott a helye.

2016. november 12., szombat

IDY | Changes

Sziasztok!
Régen volt már I Dare You bejegyzés, ami nekem is hiányzott, de időhiányban nem tudtam megvalósítani a terveimet.
A mostani feladat az volt, hogy az elmúlt két hétben időt kellett szánni a hobbijainkra.
Az egyik dolog, amit bőven csináltam az olvasás volt. Erről az előző posztomban olvashattok bővebben. A Readathon mellett Wattpaden is rengeteg sztorit befejeztem, majd írok egyszer a kedvenceimről.
A másik a filmnézés volt. Az őszi szünetem 95%-ban pihenés volt és hát megnéztem egy jó pár filmet. Többek közt az Expelled-et is Cameron Dallas főszereplésében teljesen angolul, ami nálam nagy szó, szóval büszke is vagyok magamra.
Ami még meghatározó volt az elmúlt két héten, de nem annyira sorolhatjuk a hobbik közé az a barátokra való figyelés volt. Ugyanis találkoztam Rékával is, a Pepitakastély blog írójával. És nagyon jól éreztük magunkat, egy egész délutánt együtt töltöttünk. #internetfriendshiparereal
Volt egy tök jó Halloweeni bulim (értitek tök- jó hahaha), ahol a barátaimmal lehettem és nagyon jól éreztük magunkat. Illetve az egyik barátommal a kapcsolatunk egy nagy lépcsőt lépett felfelé, amire büszke vagyok.
Lessétek meg a többiek bejegyzését is.

2016. november 6., vasárnap

Readathon | ready!

Még szeptemberben botlottam bele Ginny bejegyzésébe, ami egy felhívás volt az őszi szüneti Readathon-ra, avagy az olvasó maratonra. Alapból terveztem valami hasonlót, mivel nagyon elhanyagoltam mostanában a könyv alapú olvasást, azonban emiatt a kezdeményezés miatt sokkal nagyobb kedvem lett 24 órán keresztül olvasni, ugyanis így volt valami, ami tényleg inspirált. A kihívás lényege tehát az volt, hogy egy teljes napon keresztül olvassunk, de több infót Ginny-nél olvashattok. Ezt nekem nem teljesen ilyen formában sikerült teljesíteni, de a 24 óra könyvre való figyelés megvolt.

2016. október 29., szombat

How to organise a halloween party?

Sziasztok!
Ma egy ilyen last minute halloween party- rendezős poszttal készültem. Megpróbáltam összegyűjteni a legfontosabb dolgokat, amik jól jöhetnek a szervezés közben. Higgyétek el, hogy működik a két nappal előtte való szervezés. Én már csak tapasztaltam. :) Úgyhogy sok sikert és jó bulizást! Olvassátok el Réka mai posztját is, amiben megtudhattok egy csomó mindent a Halloween-ról.

2016. október 28., péntek

Halloween programs

Sziasztok!
Még ha annyira nem is kedvelitek a Halloween-t, használjátok ki, ha már egy évben egyszer van és ne azzal törődjetek, hogy mi a háttere, hanem csak élvezzétek jól magatokat egy őszi délutánon, estén kicsit különlegesebben. Most erre a napra adok egy-két ötletet, hogy mit is csinálhattok. De ne felejtsétek el Réka bejegyzését is elolvasni.


2016. október 27., csütörtök

Inspirációs Csütörtök#8

Sziasztok!
Már az Inspirációs Csütörtök- poszt írása is eléggé hiányzott, így muszáj volt betennem egy ilyen bejegyzést a Halloween-i sorozatba. Mint, ahogyan azt már megszokhattátok Halloween-nel kapcsolatos képeket gyűjtöttem nektek össze. Réka mai bejegyzését is olvassátok el!

1.  Telefontok


Nagyon édes kis telefontok. Bár ha este a szobámba csak ez világítana, nem biztos, hogy ezt gondolnám róla:D

2016. október 26., szerda

Halloween last minute costumes

Sziasztok!
Mivel már elég rég volt tematikus hét, ezért Rékával a Pepitakastély blog írójával úgy döntöttünk, hogy tartunk egy Halloween-i "csonka" hetet. Csak szombatig lesznek minden nap bejegyzések, de azok nagyon izgalmasak és különlegesek lesznek. Reméljük, hogy velünk tartotok és, hogy tetszeni fognak a témák.
Az első napra jelmezötleteket hoztam, de nem is akármilyeneket, hanem utolsó pillanatban is elkészíthető, nagyon egyszerűeket. Azért arra gondoltam, hogy inkább ilyeneket válogatnék össze, mert én alapból sem vagyok annyira kreatív, nincsenek is olyan eszközeim, amivel ilyen nagy sminkeket meg jelmezeket el tudnék készíteni. Ráadásul időm sincs nagyon ilyenekre, viszont valószínűleg mi is be fogunk öltözni és ezért kell valami.

Ez valami iszonyatosan cuki:D

2016. október 21., péntek

Relationships | from my point view

Sziasztok!
A mai bejegyzésben egy kicsit a kapcsolatokról fogok írni, az én szemszögemből. Ugyanis az utóbbi időben (ami nagyjából a nyár kezdetétől van számítva) rengeteg pozitív megjegyzést kapok a külsőmmel és a személyiségemmel kapcsolatosan, amihez nem voltam hozzászokva, így nehéz volt ezeket kezelni. Na meg azokat is, hogy a srácok egyre inkább közelednek felém. Egy darabig azt gondoltam, hogy én nem lehetek velük bunkó, mert nekem nem tetszik és, emiatt lepattintom őket; azonban mára kissé megváltozott a véleményem. Na de, hogy hogyan is jutottunk el ide a magabiztosabb és határozottabb Annához?

Semmilyen rosszindulat nincsen bennem, egyszerűen csak azért szeretném megosztani a történetemet, hogy kiírhassam magamból, ha pedig valakinek még tudok is ezzel segíteni az már csak hab a tortán.

2016. október 11., kedd

Time Of Our Lives | zenés tag

Sziasztok!
Igazából Réku már ezer éve kihívott erre a random zenés-lejátszólistás dologra, amivel már biztosan találkoztatok, mert most nagyon menő a bloggerek körében. A lényege röviden az, hogy nem én válogatom össze a válaszokat, hanem a véletlenszerűre állított lejátszási listámon a következő számot kell mindig beírni. Remélem érthető.
Egyébként láthatjátok, hogy mennyire más stílusú zenéket hallgatok, szóval ez ne legyen túl fura, köszi. lol
Ééééés én is kihívok négy embert. Nagyon örülnék, ha ti is kitöltenétek. (Ha már megcsináltoátok, akkor végülis mindegy:D)

2016. október 9., vasárnap

Hogyan tanulok?

Sziasztok!
Igazából úgy akartam kezdeni ezt a bejegyzést, hogy hát igen, elkezdődött a szeptember, sőt már az október is és sajnos vissza kell rázódnunk az iskolai életbe, mindezzel a tanulás mély bugyraiba is vissza kéne költöznünk. De nem így kezdtem, mert ez a mondat még engem is irritált. Szóval a lényeg az, hogy most megosztom veletek, hogy hogyan is tanulok. Ezt a technikát nyolc év alatt sikerült elsajátítanom, úgyhogy csak hajrá!


2016. október 7., péntek

Büszke vagyok a blogomra

Sziasztok!
Nem is olyan régen, 2015. szeptember 27-én egy mániákus lány kitalálta ezt a blogot. Semmilyen előzetes hatás nélkül. Egyszerűen csak hiányzott neki az írás és szeretett volna találni magának egy menedéket ahová elbújhatott a világ elől. Eleinte rejtegette magát, de ahogy telt múlt az idő, megismert embereket és kezdte jobban elfogadni magát megmutatta, hogy ki is ő valójában. Megnyílt ezen a blogon keresztül és olyan dolgokat osztott meg, amik sokáig belülről emésztették fel őt. Talált barátokat itt, akik fogják a kezét és vele együtt nevetnek. Megtalálta önmagát, amit még nehezen tud elmondani, de tudja, hogy milyen is valójában és azt is megtanulta, hogy önmagát kell adnia, így talán még többen is szeretik meg, mint ha egy maszk mögé rejtőzne. És most, hogy egy olyan szakaszhoz érkezett, ahol választania kellett, tudja, hogy jól választott. Mert hiába volt nehéz az idevezető út, még nem ért véget és bármi is történt eddig és még fog is. Ő most boldog.

2016. október 6., csütörtök

Késtél

Mert én azt gondoltam, hogy egy idő után, amikor már a neved is lejjebb csúszik a chat-ablakban; amikor már úgy át tudom ugrani a spanjeidet, hogy ki is töröltelek; amikor már az Instagramodat sem néztem, max hetente- akkor egyszerűbb lesz. De, ahogy az lenni szokott az élet, avagy te megint közbeavatkoztatok és nem könnyítettétek meg a dolgomat.
Ugyanis, ahogy azt már sokszor tapasztaltam amikor amúgy sem állsz túl jól, akkor jön a következő lecke. Lecke? Ugyanmár. Az semmi ehhez az érzéshez képest.
Remélem, hogy nem azt gondoltad, hogy azért, mert te rámírtál másfél hónap távlatából, én egyből ugrani fogok. Ráadásul egy olyan dologgal, ami nemcsak, hogy szánalmas és gyerekes, pontosan jól tudtad, hogy mennyire gyűlölöm. Remélem, hogy nem ezt gondoltad, mert akkor nagyon bebuktad. És csakis azért foglalkoztam eddig is vele, hogy átélhessem hogyan illenél bele a mindennapjaimba. Őszintén? Sehogy.
Mert már egyáltalán nem az vagyok, aki voltam és végre számítok egy olyan társaságban, ahol imádok lenni. És mert odajött hozzám a suli félistene. Ó igen, remélem, hogy nem azt gondoltad, hogy még mindig az a kis fruska vagyok, aki minden szavadért odavan meg vissza. Nagyon ajánlom, hogy ne így érezz irántam, mert más lettem. Megváltoztam. Részben miattad is, meg a dolgok miatt, amik kettőnk között voltak. És nem érdekelsz.
Csak át kellett élnem és szólok, hogy nem illessz bele az LKG-s idillbe. Bármennyire is próbálkozol azzal, hogy lájkolgatod a képeimet Instán. Egy szívecske már nem tud segíteni ezen.
Csak ki kellett írnom magamból ezt az egészet, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni. És ha el is bizonytalanodtam, az a kis naiv régi Anna volt, aki még hitt bennem és az utóbbi időben már majdnem sikerült őt 95%-osan elnyomnom.
Szóval csak ennyit akartam. És a végére kéne valami beszólás, de már fenn sem akadok semmin. Csak élj tovább boldogan nélkülem, gyere össze mással, abban úgyis jó vagy és végre akadj le rólam.
Mert ezekkel már mind elkéstél.

2016. október 4., kedd

Talkin' | Felvételi

Sziasztok!
A 8.-osoknak már elkezdődött a nagy felvételi-láz, legalábbis tavaly én ekkor már előkészítőre jártam és mindenki más is nagyban izgult és készültünk, szóval arra gondoltam, hogy megosztanám veletek a tapasztalataimat és azt, hogy én hogyan is éltem meg a 8. osztályt a továbbtanulás szempontjából. Így visszagondolva nem tűnik már annyira vészesnek a felvételi, de tudom, hogy akkor nagyon megkeserítette az életemet. 

2016. október 1., szombat

Szeptemberi összefoglaló, avagy milyen is a gólyalét?

Sziasztok!
Mint, ahogy már az előző posztban is ígértem, ez most egy ilyen mindenes bejegyzés lesz, amiben egy kicsit összefoglalom a szeptemberemet. Gondolkoztam rajta, hogy milyen formában kéne ezt megtennem, de végül arra jutottam, hogy képekben mutatom meg. Lássuk:

2016. szeptember 30., péntek

Happy | IDY

Sziasztok!
Eléggé kimaradoztam mostanság, de ne aggódjatok hamarosan érkezik egy-két poszt ennek az okáról, illetve a életemről is, amint lesz egy kis energiám újra visszalendülni a hétköznapokba. Mármint a blogos hétköznapokba. De ne féljetek, nem felejtettem el ezt a #csudijó helyet, sőt, most történt valami, ami csak még boldoggabbá tesz, de erről majd máskor.
Szóval a 4. I Dare You bejegyzés témája, amit Sasa talált ki:
  • Válasszatok egy dalt, aminek a szövegéhez/hangulatához/ klipjéhez kapcsolódva találtok ki valami programot

2016. szeptember 17., szombat

Outfitek - Zene Mindörökre | Vendégposzt

Sziasztok!
Ma egy vendégíró, vagyis Zene Mindörökre posztját olvashatjátok!

Halihó blog olvasók!


A minap a saját blogomon meghirdettem, hogy lehet vendégírónak jelentkezni. És a ti drága írótok egyből jelentkezett is rá, szóval a mai napon egy „csere” bejegyzést csinál az én blogomon. Az ő bejegyzését ide kattintva tudjátok megnézni, ami egy toplista a kedvenc zenéiről. Az én részemről, ma egy divattal kapcsolatos bejegyzést hoztam nektek. Megmutatok 5 különböző ruha összeállítást, különböző stílusú mind, hogy nagyjából mindenki megtalálja a saját kedvére valót. Ha ez eddig nem lenne elég jó, mindet olyan oldalakról válogattam össze, ami itthon is könnyen elérhető sőt még árban sem olyan drágák. Szóval ha szeretnétek, akkor az egész összeállítást meg is vehetitek. Ez majd látható lesz, főleg a H&M és a Bershka ruhái közül válogattam. Úgy gondoltam, és gondolom, hogy az ott található ruhák eléggé megfizethetőek, ha rendesen kutatunk és a minőségük is nagyon jó. Ezeken kívül persze voltak máshonnan is ruhák, de azok elenyészőek. Most pedig kezdjük is el. 

IDY | Préselt faleveles kép

Sziasztok!
Az új téma:
  • Préselt falevelekből álló kép

A feladatunk az volt, hogy egy préselt levelekből álló képet kellett készítenünk. Sokat gondolkoztam rajta, hogy milyet csináljak, végül egy mögöttes tartalommal bíró, azonban igen egyszerű képet alkottam. Ami lehet, hogy másoknak nem jelent semmit, de számomra fontos. A három falevél a barátaimat szimbolizálja. (M;R;F).


Nézzétek meg a többiek alkotásait is.
A.

2016. szeptember 2., péntek

Napi rutin (nyár) | IDY

Ééééés máris elérkeztünk a 2. I Dare You-s posztomhoz. Elképesztő, hogy repül az idő, de tényleg. (Őszintén elég kevés kép született, amiért elnézést is kérek.)
A téma (amit Nati talált ki):

  • Napi rutin (képekkel)




2016. augusztus 31., szerda

Nyárzáró '16

És ez is elérkezett.
Amikor a ballagásom után félig nevetve, félig sírva huppantam le az ágyamra azt akartam, hogy csak egy kicsit egyedül legyek, semmivel sem törődve, kötelezettségektől mentesen. Szabadságot akartam.
Most pedig, amikor éppen próbálom összeszedni a gondolataimat erről a nyaramról megállás nélkül ugranak be az emlékképek, amelyekre örökre emlékezni fogok.
Sok mindent tanultam és tapasztaltam ezalatt a 2 és fél hónap alatt és büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket megtettem. Semmin sem változtatnék, mindent ugyanúgy csinálnék újra, ahogy történt. Ez volt azt hiszem, életem első igazi nyara. Olyan dolgok történtek velem, amiket el sem tudtam volna képzelni.
Habár egy eseménytelen, egész-nap-alvós nyarat álmodtam meg magamnak azon a bizonyos ballagás utáni estén, valahogy teljesen máshogy sült el, de örülök neki.
Szóval most következzen egy részletes és eléggé személyes nyárzáró bejegyzés, képekkel és minden egyébbel.


Kezdődött ugyebár a ballagásommal. Ez az a dátum, ami örökre meg fog maradni bennem. És nem csak azért, mert körülbelül szeptember óta számoltunk vissza az egyik barátnőmmel; és mert úgy tekintettünk a június 16-ára, mint egy szent dátumra. Nem.
Hanem azért, mert ezzel az időponttal egy olyan korszakot zártam le, amire (bármi is történt) összességében büszke vagyok.
És gyerekek, kijártam az általánost. Már megvan a 8 általánosom. Hát mi ez, ha nem királyság? :D
Ez volt az első, amit fel kellett dolgoznom. Hogy én már soha nem megyek oda vissza. Ami alapjáraton nem is lett volna nehéz (tekintve, hogy 4 általános iskolába jártam a nyolc év alatt), de akkor olyan szintén féltem a gimitől, hogy inkább visszasírtam volna azt az osztályt, meg tanárokat. #nocomment

2016. augusztus 30., kedd

Szólánc | Nyár

Sziasztok!
Még júliusban találtam rá erre a felhívásra, ami akkor még csak nagyon körvonalazódott. A Színes Lakkok című blogon hirdetődött meg ez a kezdeményezés. A lényege az, hogy mindig az aktuális házigazda választ egy következő témát a szólánc játék szabályai alapján. Vagyis a mostani házigazda kitalálta a nyarat témaként, a következőnek pedig r betűvel kell egy szót mondania és egy azzal kapcsolatos manikűrt kell majd készítenünk. Ti is csatlakozhattok hozzánk; itt utána olvashattok a szabályoknak.
Tehát, mint már említettem (meg a címben is olvashattátok) az első láncszem témája nem más, mint:
  • Nyár


2016. augusztus 24., szerda

Inspirations || 2

Sziasztok!
Ma nem volt kedvem egy nagyon összetett bejegyzést készíteni, viszont összegyűlt egy pár kép, amit körülbelül 2 hónapja válogatok, a következő ilyen posztomhoz. Néha kellenek az ilyenek is, szerintem. Egyébként általában akkor számíthattok ilyen posztokra, ha nagyon #tumblrisztikus hangulatba kerülök. (Bocsi, ezt muszáj volt. Milyen menő szó már, hogy #tumblrisztikus?lol Mostantól kérlek titeket, hogy indítsuk el a #tumblrisztikus mozgalmat! Vagyis twitteren, facebookon, instagramon vagy csak a képeiteken használjátok ezt a hashtaget. Köszike:)
Tehát kezdődjön is az össze-visszaság Anna- módra.


Az előző ilyen posztot ide kattintva lessétek meg.

2016. augusztus 21., vasárnap

Back To School | tag

Sziasztok!
Éééés el is érkeztünk a Back To School hét utolsó napjához, amit Rékával közösen írtunk. Mi (szerintem beszélhetek mindkettőnk nevében) nagyon élveztük (újra) a közös munkát. Így a hét végére egy tag-et hoztam, amit Réka alkotott. Az ő verzióját ide kattintva olvassátok el.


1. Hányadikba mész?
Én idén a 9.-et kezdem, ami miatt izgatott vagyok, de valahogy elmaradt (eddig) ez a hatalmas lelkesedés, ami általában minden évben megvan. Fura.

2016. augusztus 20., szombat

Back To School | Spórolás

Sziasztok!
A mai bejegyzésben próbáltam nektek olyan tippeket összegyűjteni, amivel spórolhattok egy kicsit az iskola témakörében. Valljuk be, ugyanis, hogy az iskolakezdéskor általában képes velünk elszaladni az a bizonyos paci #elszaladtvelemapaci és képesek vagyunk túlköltekezni, pedig simán meg lehetne oldani kevesebb pénzzel is. És hogy hogyan? Ma mindenre fény derül!
(Fhu, ez elég szarul bénán hangzott már, nem? lol.)

Réka mai posztját ide kattintva olvashatjátok el.

2016. augusztus 19., péntek

Nyári bakancslista | IDY

Sziasztok!
Igen, jól látjátok. Valóban csatlakoztam az I Dare You kezdeményezéshez és igazából most szuperizgatott vagyok emiatt az egész miatt, hogy ilyen bloggerekkel alkothatok én is valami közöset. Én. Anna... Tudjátok, az a kiscsaj, aki kitalálta, hogy ő blogolni fog, mert miért ne és most itt van és nagyon boldog.
Egyébként mit ne mondjak kissé megszenvedtem a bejegyzés tartalmával, szóval nézzétek el nekem, hogy nem lett olyan, mint a többieké; még bele kell szoknom.
A téma (amit Hanna talált ki):

  • A 3 pontos bakancslista: utazás, hobbi, család/barátok

Back To School | Look

Sziasztok!
A mai posztban összegyűjtöttem 3-3 variációt, hogy hogyan hordjátok a hajatokat, hogyan öltözzetek és milyen manikűrötök legyen az iskolában. Remélem, hogy tudtam nektek inspirációt adni.
Réka bejegyzését ide kattintva lessétek meg.

1. Haj
Szuper egyszerű, ahogy elég gyakran szoktam én is hordani a hajam. Kb. 2 perc az elkészítése.

2016. augusztus 18., csütörtök

2016. augusztus 17., szerda

Back To School | Osztálytárs típusok

Sziasztok!
Ma olyan osztálytárs típusokat szedtem nektek össze, akikkel már biztosan ti is találkoztatok, ha esetleg nincs a közvetlen közeletekben. Persze nem kell mindig címkézni, meg ez a poszt sem azért kerül megírásra, hogy megbántsak bárkit is- egyszerűen poénnak szánom.

1. Az állandóan evő

2016. augusztus 16., kedd

Back To School | Füzetborítók

Sziasztok!
Valahogy mindig is imádtam saját kezűleg elkészíteni a füzetborítóimat és őszintén rengeteg ilyen inspiráló képem van a gépemen (is), ezért ezt a bejegyzést nem volt nehéz elkészítenem. Nekem, személy szerint #széptollésfüzetmániám van, ami annyiból áll, hogy oda meg vissza vagyok a füzetekért és tollakért, így minden sulikezdéskor (de igazából év közben is) csak úgy gyűlnek a csodás füzetek, amiknek aztán sajnos ugyanaz a sorsa: mégpedig elkeveredik és nem használom. De idén (csakúgy, mint pár éve mindig) megfogadtam, hogy minden füzetet el fogok használni és nem veszek állandóan feleslegeseket. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírom majd. :)
Réka bejegyzését ide kattintva olvashatjátok el.


2016. augusztus 15., hétfő

Back To School | Tippek

Sziasztok!
Igen egy újabb collab időszak fog következni a blogon, mégpedig Rékával, a Pepitakastély blog írójával. Az első bejegyzés alkalmából próbáltam összeszedni olyan tippeket, tanácsokat, amik az eddigi éveim alatt segítettek a tanévkezdésben. Remélem, hogy nektek is segítségetekre válnak ezek.

2016. augusztus 13., szombat

Csillagok, csillagok | Kihívás | 3.

Sziasztok!
El is érkeztünk a Csillagok, csillagok kihívás 3., vagyis utolsó napjához. Az előző bejegyzéseimet itt meg tudjátok nézni. Mrs. Pandora, avagy Niki posztjait pedig ide kattintva csekkoljátok, ha még nem tettétek volna meg.
Jelezzétek, ha szeretnétek-e még közös bejegyzéseket, vagy ilyen rövid kihívásokat.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok 3 napig!


2016. augusztus 12., péntek

Csillagok, csillagok | Kihívás | 2.

Sziasztok!
Már el is érkeztünk a 2. naphoz a Csillagok, csillagok kihívásunkban, amit közösen írunk Mrs. Pandora Nikivel. Az előző bejegyzésemet itt éritek el. Nikiét pedig itt olvashatjátok.



2016. augusztus 11., csütörtök

Csillagok, csillagok | Kihívás | 1.

Sziasztok!
Szerettem volna egy kihívást írni, de ugye egyedül semmi sem olyan jó buli, ezért egy barátnőmmel, Nikivel, arra gondoltunk, hogy készítünk egy collab-ot. Azért erre esett a választásunk, mert augusztus amúgy is a csillaghullás időszaka és mi minden évben ki szoktunk ülni egy este, hogy lássunk hullócsillagot. khm Bexi-rajongók, sziasztok. Hullócsillag, meg ilyenek.


Szóval az első napon egy kérdésre kell válaszolni, mégpedig arra, amit a képen is láthattok.
Mit kívánnál egy hullócsillagtól?

2016. augusztus 8., hétfő

Manikűrvadász 27.

Sziasztok!
Valahogy minden Manikűrvadász után megfogadom, hogy nekem ehhez semmi közöm és, hogy nem veszek részt a következőben, mert béna vagyok stb stb. (Előző Manikűrvadászos posztjaim) De aztán mindig győz a nem is tudom pontosan mi. Csak egyszerűen ezt egy olyan jó kezdeményezésnek gondolom, hogy amikor meglátom a felhívást, szinte kényszert érzek ahhoz, hogy jelentkezzek. És igen tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok profi meg minden, de akkor is olyan jó.


Nekem most Akane-tól kellett vadásznom. Hosszas keresgélés után ezt a (már általa újraalkotott) manikűrt választottam.

Link

Elég egyszerűnek tűnt, ezért (is) választottam ezt. Aha. Aztán mikor nekiálltam, hogy akkor most megcsináljuk több problémába is ütköztem. Az első és legfontosabb az volt, hogy rájöttem, hogy nekem nincs is piros lakkom. lol. Szóval mentem is a Dm-be és vettem egy Essence piros lakkot. Nekem eléggé tetszett a színe. A másik szín szintén Essence. Valami aranyosabb (#cukiszó) színet szerettem volna, de szerintem így is okés. Na lássuk a remekművet, gyerekek!





Éééés ne haragudjatok a képekért sem.
Köszönöm megint csak a lehetőséget!


A.

2016. augusztus 6., szombat

5 tipikus Instagram fotó

Sziasztok!
Biztos vagyok benne, hogy aki azért valamennyire otthon van az Instagram oldalán, az ismeri ezeket a tipikus Instagram fényképeket, amikkel tele van az app. Most ezekből a leggyakoribbakat (ezt így kell leírni?) gyűjtöttem össze nektek.


1. A barátnős

Mindannyian ismerjük azokat a képeket, amiken egy csajos nap van megörökítve. Ezek általában vagy a plázákban vagy valakinek az otthonában készülnek tökéletes hajjal, sminkkel és outfittel. Szinte már fel sem tűnik, hogy mennyire megrendezett.
Szinte





2. Kajafotó
Ami már annyira gusztán néz ki, hogy kedved lenne megnyalni a képernyőt. Egy csepp olaj sincs a tányéron, a sült krumpli tökéletesen sorba van rendezve, ráadásul emberekkel, mert ugye nem egyedül zabálsz ilyeneket, hanem a barátokkal. Ugye?






3. A kisállatkás fotó
Értem én, hogy mennyire cuki a cicád/kutyád/ hörcsögöd/madárkád/ bármid, de azért nem kell naponta az elmosódott képeket feltolnia  netre kedvenceidről. Egyszer-egyszer belefér, de egy idő után idegesítő.







4. "After workout"- fotó
Mert ugyebár mindenkinek meg kell mutatni, hogy mennyire nem izzadtunk le az amúgy nagyszerű edzésünk után. És minden alkalommal meg kell örökíteni és kitenni Instára, hogy mások alá dörgöljük mennyire dagadtak hozzánk képest. Köszike.










5. Smárolós
Mert ugyebár minden ismerősünk orra alá kell dörgölni, hogy mi milyen boldogok vagyunk Pistikével. Mindenkit nagyon érdekel, hogy hogyan nyáladzunk nyilvánosan vagy otthonunkban. Már csak egy kérdésem maradt? Ki készíti ezeket a képeket? lol





Szerintetek mit hagytam még ki, ami idegesítő, vagy, ami még gyakori?
A.