És ez is elérkezett.
Amikor a ballagásom után félig nevetve, félig sírva huppantam le az ágyamra azt akartam, hogy csak egy kicsit egyedül legyek, semmivel sem törődve, kötelezettségektől mentesen. Szabadságot akartam.
Most pedig, amikor éppen próbálom összeszedni a gondolataimat erről a nyaramról megállás nélkül ugranak be az emlékképek, amelyekre örökre emlékezni fogok.
Sok mindent tanultam és tapasztaltam ezalatt a 2 és fél hónap alatt és büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket megtettem. Semmin sem változtatnék, mindent ugyanúgy csinálnék újra, ahogy történt. Ez volt azt hiszem, életem első igazi nyara. Olyan dolgok történtek velem, amiket el sem tudtam volna képzelni.
Habár egy eseménytelen, egész-nap-alvós nyarat álmodtam meg magamnak azon a bizonyos ballagás utáni estén, valahogy teljesen máshogy sült el, de örülök neki.
Szóval most következzen egy részletes és eléggé személyes nyárzáró bejegyzés, képekkel és minden egyébbel.
Kezdődött ugyebár a ballagásommal. Ez az a dátum, ami örökre meg fog maradni bennem. És nem csak azért, mert körülbelül szeptember óta számoltunk vissza az egyik barátnőmmel; és mert úgy tekintettünk a június 16-ára, mint egy szent dátumra. Nem.
Hanem azért, mert ezzel az időponttal egy olyan korszakot zártam le, amire (bármi is történt) összességében büszke vagyok.
És gyerekek, kijártam az általánost. Már megvan a 8 általánosom. Hát mi ez, ha nem királyság? :D
Ez volt az első, amit fel kellett dolgoznom. Hogy én már soha nem megyek oda vissza. Ami alapjáraton nem is lett volna nehéz (tekintve, hogy 4 általános iskolába jártam a nyolc év alatt), de akkor olyan szintén féltem a gimitől, hogy inkább visszasírtam volna azt az osztályt, meg tanárokat. #nocomment
Habár egy eseménytelen, egész-nap-alvós nyarat álmodtam meg magamnak azon a bizonyos ballagás utáni estén, valahogy teljesen máshogy sült el, de örülök neki.
Szóval most következzen egy részletes és eléggé személyes nyárzáró bejegyzés, képekkel és minden egyébbel.
Kezdődött ugyebár a ballagásommal. Ez az a dátum, ami örökre meg fog maradni bennem. És nem csak azért, mert körülbelül szeptember óta számoltunk vissza az egyik barátnőmmel; és mert úgy tekintettünk a június 16-ára, mint egy szent dátumra. Nem.
Hanem azért, mert ezzel az időponttal egy olyan korszakot zártam le, amire (bármi is történt) összességében büszke vagyok.
És gyerekek, kijártam az általánost. Már megvan a 8 általánosom. Hát mi ez, ha nem királyság? :D
Ez volt az első, amit fel kellett dolgoznom. Hogy én már soha nem megyek oda vissza. Ami alapjáraton nem is lett volna nehéz (tekintve, hogy 4 általános iskolába jártam a nyolc év alatt), de akkor olyan szintén féltem a gimitől, hogy inkább visszasírtam volna azt az osztályt, meg tanárokat. #nocomment