Sziasztok!
Eléggé kimaradoztam mostanság, de ne aggódjatok hamarosan érkezik egy-két poszt ennek az okáról, illetve a életemről is, amint lesz egy kis energiám újra visszalendülni a hétköznapokba. Mármint a blogos hétköznapokba. De ne féljetek, nem felejtettem el ezt a #csudijó helyet, sőt, most történt valami, ami csak még boldoggabbá tesz, de erről majd máskor.
Szóval a 4. I Dare You bejegyzés témája, amit Sasa talált ki:
- Válasszatok egy dalt, aminek a szövegéhez/hangulatához/ klipjéhez kapcsolódva találtok ki valami programot
Szóval sokat gondolkoztam azon, hogy mégis mit csinálhatnék meg ezalatt a két hét alatt sok idő hiányában, végül rájöttem, hogy mi is kell nekem. Egy nap, a barátnőmmel, amikor végre kötetlenül azt csinálhatunk, amit akarunk, addig, ameddig akarjuk. Mivel most nem egy középiskolába kerültünk és teljesen eltérő az órarendünk kevesebb időt tudunk együtt tölteni. Ráadásul mindkettőnknek vannak mostanság nagyobb problémái, amit jó kibeszélni együtt, meg az az igazság, hogy már mindkettőnknek elege volt a kamu barátságokból, így jött, hogy ez a dal lesz az, ami majd megadja nekünk az alaphangulatot. Szóval 24-én, szombaton végülis boldogok voltunk, a magunk módján, valamelyest szocializálódva, de mégis egyedül, ketten.
Reggel természetesen egy kis snapeléssel indítottam a napot, mivel mostanában nagyon rákattantam, főleg a filterekre és imádom az egész appot. Konkrétan 0-24-ben azt használom. Szóval bekövethettek, ha érdekel a roppant izgalmas életem. @annaabest19
 |
| Azt hiszem ezt azért nem kommentálom. |
Aztán tanultam egy kicsit, mert hát valljuk be nem árt. Arra jöttem rá, hogy szeretek tanulni (jó nem olyan sokat), de néha jól esik leülni, benyomni egy kis Beethoven-t, jegyzetelni és tanulni. Persze nem magolni, mert az nem az én asztalom. És igen ott a jobb alsó sarokban az tényleg vattacukor. Muhahaha
Aztán elindultunk Csujával (egyébként nem így hívják, de én így becézem és akkor na; személyi jogok meg ilyenek) az 56'-osok terére, az Arckiállításra. Igazából egy bajom volt vele, hogy túl sok politikai jellegű plakátot láthattunk, amivel persze nem lett volna nagyobb bajom, de abban az állapotban #idegállapotbanvagyok nem nagyon értékeltem. Ettől függetlenül én jól éreztem magam és örülök, hogy eljutottunk egy ilyenre is. Mondjuk azt megbeszéltük, hogy jobb lett volna, ha szinte tényleg csak ilyen tumblis plakátok vannak, de mindegy. Most pedig itt van pár kép, mert természetesen fényképezkedtünk is, különben milyen 14-15 éves tumbli lányok lennénk!?
Aztán elmentünk metróval a Vörömarty térre, ahol zabáltunk egy jót a Mekiben. (Meg összefutottunk egy ismerőssel, khm. Egy nagyon kedves ismerőssel. khmkhm:D)
Visszafele pedig a Duna mentén sétáltunk a Kálvin térig, ahol szintén készült néhány fotó.
És ennyivel el is telt a napom, ami szerintem nagyon jól sikerült, attól függetlenül, hogy lejártam a lábam, jól éreztem magam és végre tudtam igazán boldog lenni.
Nézzétek meg a többiek posztját is!
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése