Talkin' | Felvételi

Sziasztok!

A 8.-osoknak már elkezdődött a nagy felvételi-láz, legalábbis tavaly én ekkor már előkészítőre jártam és mindenki más is nagyban izgult és készültünk, szóval arra gondoltam, hogy megosztanám veletek a tapasztalataimat és azt, hogy én hogyan is éltem meg a 8. osztályt a továbbtanulás szempontjából. Így visszagondolva nem tűnik már annyira vészesnek a felvételi, de tudom, hogy akkor nagyon megkeserítette az életemet. 

A legelső dolog, hogy minél hamarabb találjátok ki, hogy hova szeretnétek menni. Gimnázium, szakgimnázium vagy szakiskola (mostanra azt hiszem, hogy így változott, de javítsatok ki nyugodtan) és milyen szak, milyen terület az, ami érdekel. Nézelődjetek, hogy a környezetetekben milyen sulik vannak, mert persze lehettek akár kollégisták is, vagy utazhattok minden reggel két órákat; valljuk be, hogy sokkal könnyebb az élet, ha max fél óra alatt eljuthattok az iskolátokba. Nekem ez egyszerű volt, ugyanis az a gimi, ahová szerettem volna menni már 5-6.- os korom óta kívánság volt, ráadásul pár metrómegálló és ott is vagyok. Az iskola kiválasztása nagyon sok szempontból fontos. Egyrészt még négy-öt évig ide fogtok járni (attól függ) illetve ez biztosítja majd az alapotokat a továbbiakban. Merthogy, amióta középiskolás lettem (egy hónapja), azóta sokkal, de sokkal többször hallottam az érettségit, mint előtte eddigi életemben. Nagyon fontos, hogy már most valamennyire eldöntsetek a jövőtökkel kapcsolatban néhány dolgot. Persze ez még sokat változhat és fejlődhet, meg igazából én sem nagyon tudom még, hogy mit szeretnék a jövőben (de ez egy másik téma), de azt már 100%-ig biztosra tudom, hogy nem leszek se matematikus, se fizikus, se kémikus, se rajzmester. Szóval ezért sem mentem pl. ilyen szakra. Az én gimimben elég sok tagozat van, így egyszerűbb volt a választás. Pláne, hogy nem egy szak miatt, hanem az egész iskola miatt szerettem volna idejárni. Menjetek el nyílt napokra (habár én egyen sem voltam) és ismerjétek meg, tudakozódjatok.

A következő fontos dolog, amit minden kedves 8.-osnak szeretnék ajánlani, hogy járjon előkészítőre. Először is nagyon fontos, hogy a típusfeladatokat elsajátítsátok, leginkább a mateknál, a magyarnál szerintem annyira nem érhetnek meglepetések. Én abba a gimibe jártam előkészítőre, amibe végül jelentkeztem is, azonban ezeknek általában anyagi vonzata is van, amivel számolni kell. Ha a saját általános iskoládban tartanak előkészítőt, az is szerintem ugyanolyan és ráadásul ezek ingyenesek is. Viszont, ha középiskolákba mész, az nem kis összeg. Legalábbis nekem nem volt valami olcsó. És tulajdonképpen így visszagondolva nem kaptam sok újat tanulás részéről, viszont emberileg (tehát szereztem barátokat meg amúgyis a környezet is nagyon) megérte.

Mindeközben az ősszel, minket folyamatosan vitt az ofőnk mindenféle sulibörzékre (vagy, hogy hívják), ami nekem nem, meg úgy láttam, hogy az osztálytársaimnak sem nagyon, de neked ettől függetlenül bejöhet.

Az első ilyen fontosabb dátum az nálunk a december 8-a volt. Akkor kellett ugyanis leadni, hogy hol szeretnéd majd megírni az írásbelit. Én, mint ki nem találjátok abba a gimibe írtam, ahová szerettem volna menni.

Persze még az odavezető út is nehézkes volt, állandóan számolgattam a pontjaimat, hogy ha ez, meg ha az így sikerül akkor ennyi és akkor ha a szóbeli, meg talán ez. Habár én már az LKG-ban (ahová nagyon szerettem volna menni) leginkább a mentességre hajtottam. Arra, hogy szóbeli nélkül felvegyenek. Az egyik biztos dolog, amit megtanultam ebben az időszakban az, hogy a statisztikák csak számok. Az számít, ami én vagyok az, hogy tavaly meg azelőtt mi volt nem érdekes.

Az írásbeli (január 16.- ez az a dátum, ami örökre beleégett az emlékezetembe) igazából túl nagy meglepetéseket nem okozott, előtte egyébként járt hozzám egy matek magántanár is, de még így is eléggé elrontottam a matekot. Az 50 pontból kemény 19-et tudtam összeszedni, ami még így sem lett annyira rossz (ismerek olyat, aki összesen 5 pontot ért el, ami durva. Nagyon durva), de jobbat vártam volna, mert bár soha nem voltam olyan jó matekból rengeteget készültem az írásbelire és több pontot szerettem volna. A magyar is a vártnál kicsit rosszabbra sikeredett, de visszagondolva büszke vagyok rá. 41 pontos lett.

Így összesen ugye 60 pontos lett, ami bőven az átlag felett volt, de mégis kevésnek éreztem.

Amikor meg kellett jelölni az iskolákat, igazából én csak ezt a sulit akartam megjelölni, de az ofőm kötelezett arra, hogy legalább három iskolát megjelöljek. A többivel úgy voltam, hogy el sem megyek szóbelizni, de hajtott a kíváncsiság, ezért mégiscsak odakeveredtem a Gundelba és az Adyba.

Ezután következett a szóbeli időszak. Minden iskolának megvannak a saját követelményei. Az LKG-ban voltak tételek, amiket csak néhány szakon vettek komolyan, de a médiás sztorimat itt elolvashatjátok.

Összességében mindenkinek azt szeretném tanácsolni, hogy ne féljetek. És tudom, hogy egyszerű ezt mondani, de a végén úgyis minden okés lesz és próbáljátok meg mindenből kihozni a legjobbat. Nem mondom, hogy átélném újra ezt az egész mizériát, de ezáltal is csak több lettem és végül a hosszú és rögös út végén itt vagyok igazi Leöveys gólyaként, ami a világon a legjobb érzés.

Írjátok le ti is a tapasztalataitokat, a kérdéseiteket, mindent! És sok sikert drága nyolcadikosok! Higyjétek el, hogy a cél a lényeg és csak az a fontos!

Kitartás!

A.