2016. március 3., csütörtök

Ambivertált lennék?

Sziasztok!
Azt hiszem már mind ismerjük ezt a két típust:
~ introvertált 
~ extrovertált 

De vajon csak ez a két véglet létezik? És mi van azzal, aki egyikbe sem tartozik bele?
Ez a két kérdés nyilvánvalóan felmerült már valaha mindenkiben. Igen bennem is, mert olvasgattam ezzel a témával kapcsolatban és ráakadtam egy igen érdekes posztra, amelyben megtudtam mindent. Szó szerint mindent... Magamról.
Azt hiszem, hogy soha nem tartoztam bele teljesen se az introvertált, se az extrovertált verzióba. Sokat hallottam róluk, de nem tudtam eldönteni, hogy én most melyik is vagyok. Mert köztes megoldásról sosem hallottam. Most szeretném veletek megosztani, hogy én milyen is vagyok. Mert igen végre önmagamra is találtam egy szót és már nem kell azon " rágódnom", hogy ki is vagyok és miért nem illek be egyik csoportba se.
Tehát az ambivertáltakról.



Most te is nagyon könnyedén eldöntheted ezzel a mini teszttel, hogy ambivertált vagy-e. A következő

5 állítást olvasd el pontozd egy egytől ötig terjedő skálán, hogy mennyire igazak rád az állítások.

1. Nem szeretem felhívni magamra a figyelmet.

2. Szeretek beszédbe elegyedni ismeretlenekkel.
3. Élvezem az egyedüllétet.
4. Általában nem vágyom érvényesülésre.
5. Imádom a vezetői szerepet.


Ha három pontot értél el tuti ambivertált vagy, ha kettő, esetleg négy, akkor is, de a három tuti:)

Most pedig néhány fő jellemző rólunk:

- Szeretünk új emberekkel találkozni, de jó eséllyel kényelmetlenül érezzük magunkat (az elején), ha nincs velünk senki, akit már ismerünk.

- Nem nagyon tudunk beszélgetésbe elegyedni idegenekkel, de általában jól el tudunk csevegni, ha más valaki megtette ezt az első lépést felénk.

- Egy nagyobb társaságban van, hogy mi visszük a szót, máskor viszont sokáig csendben ülünk, hallgatunk. Igen, akár egész este is, ha épp olyan hangulatban vagyunk, olyan az adott közeg…
- Ha túl sok időt töltünk emberek közt, fáradtak, esetleg ingerültek leszünk. Ha viszont napokig nincs kihez szólni, nyugtalanokká válunk, bosszankodunk, és bármire képesek vagyunk egy kis pezsgésért. 
- Cserébe viszont általában elégedettek vagyunk a hétvégi programmal: ha esett otthon, filmeztünk, olvastunk, írtunk, ha jó idő volt, szabadtéren rengeteg emberrel együtt voltunk és be nem állt a szánk, de mindkét opció egyformán jó.




- Gyakori, hogy elmegyünk egy társasági eseményre, pörgünk ezerrel, de aztán eljön a pont, amikor csak arra vágyunk, hogy senki ne szóljon hozzánk, és feküdjünk a takaró alatt egy jó könyvvel a kézben.

- Akárhányszor extrovertáltakról olvasunk, mindig bólogatunk, hogy milyen igaz. És persze akkor is, amikor az introvertáltakról van szó.

- Nem nagyon szeretjük a smalltalkot, vagyis a pár perces "Mizu?; Hogy vagy?; Jól, és te?; Én is.; Jó, szia" beszélgetéseket.
- A tipikus felállás: amikor elhívnak egy programra, és te azt hazudod, más programod van, mert tudod, hogy a másik nem feltétlenül érti meg, hogy egyszerűen csak egyedül akarsz lenni.
- Elég könnyen alkalmazkodunk másokhoz: aki sokat beszél és hangos, amellett csendesebbek és visszahúzódóbbak vagyunk, míg egy visszafogott partner társaságéban mi vagyunk a szóvivők. - Szeretjük, ha a kapcsolatainkban változik ez a szerep, mert mindkettőt élvezzük.
- Intuitívak vagyunk: az extroverzió miatt érzékeljük a többiek reakcióit, az introverzió miatt elemezzük is, így hamar összeáll a kép idegen társaságban is a helyi erőviszonyokról, kapcsolódási pontokról.
- Van, hogy csak megfigyelők vagyunk a terem sarkában, máskor mi irányítjuk az eseményeket. 



Szóval igen. Azt hiszem, most így ennyit tudtam összeszedni.
Ti melyik kategóriába tartoztok?


A.
dátum:
Címkék: , , , , , , , ,

2 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)