2016. január 24., vasárnap

Tények rólam /3. rész/

Sziasztok Drága Olvasók!
Azt hiszem lassan kezdek visszatérni, de csak szépen lassan, döcögve, de hamarosan megérkezek. Még mindig fáradt vagyok, de most valamennyivel jobb, a továbbtanulásról nem vagyok hajlandó beszélni senkivel sem, de minden másról szívesen kiönteném a lelkem.
Egyébként mindenkinek kitartást a héthez. #hatefő
Szóval ma újabb 7 tényt fogok megosztani magamról, amiket még nem tudhattok. Próbáltam érdekes dolgokat összeírni- remélem sikerült.

1. Szemüveges vagyok. Nem hordom mindig, mert "csak" távolra nem látok. 2014 őszén csináltattuk meg az első (és egyetlen) szemüvegemet. Az elején imádtam, mert kiskoromban azt hittem, hogy csak azoknak az embereknek van szemüvegük, akik okosak. És ebben a tévhitben éltem. Na mindegy:D Szóval ma már nem olyan jó buli ez a szemüveg, de együttélek vele. Élegetek mondjuk azt. Jó igazából utálom.

2. Amikor alsós voltam imádtam Justin Bieber-t. Egyszerűen IMÁDTAM. Aztán megutáltam. Vagyis nem volt vele semmi bajom, csak nem hallgattam és nem is tetszett. Khm. Most jön az a része hogy, hát... Na szóval kövezzetek meg, de rohadt helyes az a srác♥:D Nyár óta konkrétan bele vagyok esve és tudom, hogy majd egyszer el fog jönni értem és elvisz. És boldogan élünk, míg meg nem halunk. Vagy nem. De jó terv, nem? Oké, hagyjuk. Szóval IMÁDOM, újra. :D




3. Imádom a pandákat. Talán akkor kezdődhetett ez a nagy őrület, amikor kb. 6 évesen a legjobb barátnőmtől, szülinapomra kaptam egy plüss pandamacit. Azóta szeretem ezt az állatot. Annyira édesek♥♥


4. Imádom az emojikat. Igazából anélkül el sem tudnám képzelni a Messenger-es beszélgetéseimet. Mindig küldök emojit. Mindig. Nem tudom. Valahogy ezzel tudom magam kifejezni a leginkább. Mert az ha én valakinek egy szomorú jellegű mondatot írok, ő félreértheti és azt hiheti, hogy igazából nevetek rajta, pedig nem így van. Kb. minden lehetőségre felkészülten, tudom, hogy melyik emoji hol található a billentyűzeten. 

5. Nem szeretek mások szobájában lenni. Ez nem azt jelenti, hogy félek bemenni anyuék szobájába,  hanem azt, hogy pl. a barátaim szobájában nem szeretek lenni. Mert igazából akkor jövök rá, hogy mennyire nem tökéletes az élete az illetőnek. Ez lehet hogy furcsán hangzik, de amennyire imádok "turkálni" mások életében, annyira kiábrándít, ha meglátom a szobájuk falán egy régi gyerekkori képet, vagy a plüssmaciját az ágyán stb. Ebből adódóan azt sem szeretem, ha mások nálam vannak. Túl sebezhetőnek érzem magam olyankor. 


6. Szeretek elalvás előtt álmodozni, átgondolni dolgokat. Régen mindig tévére aludtam el, aztán egy ideje kb. 1 éve már alig tudok úgy aludni, hogy közbe megy a tévé. Annyira szeretek ilyenkor kikapcsolni és mindent sokszor és lassan átgondolni. Sokkal könnyebb így, elengedni az aznapi fáradalmakat, hogy aztán holnap igazából ugyanazokon szorongjak. De például a nagyobb, vagy kisebb döntéseket is mindig ekkor hozom. Ilyenkor nem vagyok dühös és reálisan tudok gondolkozni.

7.  Szeretek elképzelni dolgokat. Beleélni magam valamibe, eljátszani, magamban. Csak aztán az a rossz amikor rájövök, hogy ez meg se történt, hogy ezt nem is mondta az illető, hogy ez nem is így alakult. Utána meg akár napokig gondolkozok a történteken, amik igazából meg sem történtek, csak jó volt őket elképzelni. És ez az amit szeretek igazán. Elképzelni dolgokat. Odaképzelni embereket, mondatokat, tetteket. Aztán puff és megfosztani tőle magam. Hű... Ez lehet hogy túl mazochista kijenetés volt, de azt hiszem ez az igazság.



Hamarosan jövök. Szép hetet,
A.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése