Sziasztok Drágáim!
Bocsánat, hogy nem volt mostanában bejegyzés, deeeee
Hú.
Szóval.
Khm.
Fáradt vagyok.
Eléggé.
Kezdjük az elején.
Tehát. Ugye január 16-án történt. Nem. Igazából előtte. Jóval előtte.
Szóval január 16-án volt az írásbeli felvételi. Aki sorstársam, vagy már átélte, az tudja, hogy milyen ez. Szóval beszéljünk inkább arról, hogy hogy is történt.
Anyuék szeptemberben beírattak előkészítőre. Magyarra is és matekra is. Minden héten egy- egy alkalom a kiválasztott iskolában, összesen 24000 forintért. Utáltam. Vagyis az elején hú tök jó. Minden király. Szeretek járni. Aztán. Nem. Annyira untam már hogy csak na. Főleg a magyart, de már matekra sem nagyon volt kedvem menni. Itthon is töltögettem ki a régebbi felvételeket. A magyar mindig elég jóra sikerült, olyan 46-47 lett az átlag. A matek, az más. A legjobb 35 lett. Volt matektanárom is, jött az utolsó két hétben, próbált segíteni. Teljesen azt éreztem, hogy menni fog. Persze iszonyatosan izgultam, de azt hittem, hogy sikerülni fog, hogy meg fogom tudni csinálni.
Hát ja, ezt hittem.
Mert igazából eléggé elcsesztem.
Őszintén.
Szóval január 16-án reggel természetesen annyira izgultam, hogy nagyon. Még akkor is azt éreztem, hogy jó lesz. Aztán elindultunk anyával az iskolába, elkísért, mert féltem hogy rosszul leszek és bepánikolok, ami szerencsére nem következett be. Mikor megérkeztünk és megnéztem, hogy melyik terembe írok, kicsit megnyugodtam, mert ugye előtte az osztályfőnököm mondta, hogy vigyük a papírt amivel tudjuk igazolni, hogy leadtuk a lapot (ugye hogy hol fogjuk írni), és nekem csak egy kis szedett-vedett papírom volt (#hosszúsztori), így nagyon féltem, hogy lehet hogy elkeveredett a jelentkezési lapom. Ott volt a nevem a listában. Végigmentünk a folyosón és összetalálkoztam pár ismerőssel, így kicsit megnyugodtam. Ekkor már csak 150-es volt a pulzusom.
Szóval fél 10-kor beültünk a terembe az egyik ismerősömmel (akivel egy terembe írtunk, hála a magasságosnak) és vártunk. Háromnegyed 10-ig, amikor megérkezett a tanár. 10 óráig halálos csöndben ültünk, aztán 10 óra előtt 3 perccel mindenkire gondoltam, aki hasonló helyzetben volt mint én: az osztálytársaimra, a barátaimra és Boldzerre (mert előtte tudtam meg, hogy ő is akkor írja) (előtte volt live-ja és ott mondta:DD)
Aztán 10 órakor elkezdtük a magyart. Igazából ezt nem futottam át csak írtam és írtam. Gyerekek! Én még soha életemben nem hallottam azt a szót hogy tömpe:D Mi a szar?:D
Egyébként a magyar egyszerű volt, szerintem. Örültem a fogalmazásnak is, mert számomra könnyű feladat volt. Féltem, hogy valami űbernehéz fogalmazáscímet fogunk kapni, de szerencsére nem. És igazából akikkel beszéltem erről, azok mondták, hogy szerintük is egyszerű volt, szóval ja.
A szünet abból állt, hogy magamban fohászkodtam azért, hogy a matek is ennyire egyszerű legyen. Spoiler: Nem volt az.
Megkaptuk a lapot, gyorsan végigfutottam. Á, mondom, jó megyek rendes sorrendbe, jó lesz az. Aha.
Nagyon. Nem részletezném, borzalmas lett. De azért remélem, hogy aki javítja, az majd cuki lesz és több pontot ad nekem♥ Mert kelleni fog. Szóval a 10. feladat. Hát imádtam. Fú. Annyira ment, hogy sehogy. Szóval inkább hagyjuk.
Összességében azért remélem elérem a 70 pontot, mert kéne.
A félévről csak annyit hogy nem elég, hogy épp most felvételiztünk 3000000 dolgozat, és beadandó vár(t) ránk, szóval köszi jófej tancik, imádlak titeket♥
Eléggé fáradt vagyok mostanában, úgyhogy most szerintem így hanyagolom ezt a heti 2 bejegyzést egy darabig, aztán majd később. Most kiveszek egy pár nap szabit, mert ahhhh... Szóval remélem megértitek.
Aki felvételizik az nyugodtan írja le nekem a tapasztalatait, mert érdekel, hogy Ti hogyan éltététek/élitek meg ezeket. Sok sikert mindenkinek, remélem felvesznek titeket oda, ahová szeretnétek menni. Majd írok a pontszámokkal kapcsolatban is. Hajrá bicsiz!♥♥♥
#ilovecats #ilovecat #cat #iamacatgirl
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése