A beilleszkedés az, amikor megpróbálunk megfelelni olyan normáknak, amikben nem feltétlenül teljesedhet ki az egyéniségünk. Az emberek nagy százaléka nem meri felvállalni önmagát, pedig ha őszinték lennénk egymással és nem ítélnénk el másokat, akik egy kicsit is eltérnek a "normálistól" sokkal könnyebb lenne mindenkinek az élete. De hogy mi is a normális, az ideális egy nehéz kérdés. Mint, ahogy tökéletes ember, ideális személyiség sincs. Ne próbáljunk megfelelni akár vadidegen embereknek, elég ha csak a hozzánk közel állók szeretik a valódi énünket. Sokáig azt hittem azzal, ha olyan ruhát veszek fel, mosolyogva megyek végig az utcán és csak jó dolgokat mondok másoknak akkor beilleszkedhetek. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem így működik és hogy nem tartozom senkinek semmivel. Én vagyok az a lány is, aki néha idegbetegen üvölt, aki néha kócosabb, mint bárki más, aki néha megbánt másokat, aki a leghangosabban nevet, de azt hiszem így érzem jól magam. Úgy gondolom, hogy nem illeszkedtem be, én alkottam egy újabb helyet. És ez az a hely, ahol mindenki önmaga lehet és nem kell az elvárásokkal teli világban megfelelnie. Mert mind ilyenek vagyunk. Csak korlátok közé szorítanak. Évek elteltével megértettem, hogy a világ legnagyobb hülyesége az, ha meg akarok felelni mindenki számára, mára már arra törekszem hogy én jól érezzem magam a bőrömben és hogy megtaláljam azokat az embereket akik így is szeretnek, a kívül-belül valódi énemmel.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése